Szilázs a kedvenc

Míg a szénakészítéskor vízelvonással, a szilázs- és szenázskészítéskor oxigén-elvonással tartósítunk, így akadályozzuk meg a növények romlását okozó mikrobák szaporodását. Az eljárás lényege, hogy a felhalmozott, jól összetömörített, többnyire lédús takarmányokban elszaporítjuk a növényeken jelen lévő tejsavbaktériumokat. Ezek a takarmányok cukraiból tejsavat állítanak elő, mely gátolja a többi, káros vaj- és ecetsav-baktérium tevékenységét, a takarmányt pedig konzerválja. A tejsavat csak a levegőt igénylő baktériumok, illetve penészgombák tudják elbontani, ezért ha a takarmányhoz nem jut levegő, igen hosszú ideig (akár évtizedekig) eltartható romlatlan állapotban.
Silózással olcsó, nedvdús, ízletes takarmányt kapunk, melyet mindenfajta állat szívesen fogyaszt. Ezzel a módszerrel több tápanyagot tudunk megőrizni, mint széna képében, ráadásul a szilázs minőségét az időjárás nem befolyásolja. A levélrészek nem töredeznek le, mint szárításkor, és a szilázs önmagában vagy kevés szénával együtt etetve teljesen fedezi a kérődzők tápanyagszükségletét. Javíthatjuk vele a kevésbé ízletes takarmányokat, például a kukoricaszárat.
Silózásra alkalmas növények a fehérjékben szegény, szénhidrátban gazdag takarmányok. A kukoricacsalamádénak valót címerhányáskor vágjuk. A silókukoricát viaszérés és teljes érés között kell betakarítani. Ismert még a cukorcirok és a szudáni fű is. A napraforgó-csalamádét virágzás kezdetén szokták vágni. A cukorban gazdag növényekből készült szilázs szaga a friss kenyérére emlékeztet, állománya az eredeti növényhez hasonló, nehezen szakad, színe sárgásbarna. A pillangószilázs színe sárgászöld, szaga kellemesen savanykás, a savanyított uborkáéra emlékeztet, de ez a szag a kézről hamar elillan. A rossz szilázs erősen ecetszagú vagy kellemetlen, átható, rothadt szagot áraszt. Ilyenkor nem tejsavas, hanem ecetsavas és vajsavas erjedés zajlott le a rossz tömörítés miatt. Ha ilyen takarmányt szétmorzsolunk, szaga a kézen sokáig megmarad. Színe sötét, sok helyen a penész miatt szürkésfehér, állománya lágy, könnyen szakad, nyálkás, kenőcsös. Gyakran földdel szennyezett.
Minden állattal etethető szilázs, legfőképp a tejelő tehenek téli takarmánya. Lehet adni önmagában, de jobb szalma- vagy szénaszecskával vegyesen. Minden állatot fokozatosan kell hozzászoktatni az erjesztett takarmányhoz. A tejelő tehén napi adagja 30-45 kilogramm, ennél több zavarná a bendőműködést.