Szobameleg az ártérből

Jövő tavasszal, az őszi talaj-előkészítés után, energiafűzfát telepít Baróczi Lóránt Tiszatarján árterületére. Kísérleti ültetvénye mintapéldája lesz az országban elsőként Mezőcsát térségében induló tájvédő programnak, mely környezetbarát munkával ígér hasznot résztvevőinek.
Hogy miért éppen a Tiszavidéki Vegyi Kombinát vegyipari dolgozóját választotta ki erre a WWF Magyarország természetvédelmi szervezete? Mert a negyvenéves, tősgyökeres tiszatarjáni férfi gyári munkája mellett nem szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik, hanem már régóta erdőt telepít a gyenge minőségű földeken.
– Amikor, féléve, megkerestek, hogy a Tisza árterületének rehabilitációs programjaként belevágnék-e tizennyolc hektáron energiafűz telepítésébe, mert ez az őshonos fafaj fűtőanyagként megújuló, környezetkímélő energiaforrás, nem sokat kérettem magam. A tervük is tetszett. Az itteni holtágat visszakötnék a Tiszába, hogy legyen ívóhelyük a halaknak, aztán hódot meg vidrát eresztenének a folyóba, és szürke marhák legelnének a környéken. Vagyis olyan átfogó programmal szeretnék megőrizni a táj értékeit, hogy az itt élők se járjanak rosszul. A helyi önkormányzat is nagyon lelkesedik, huszonvalahány hektáron telepítene ilyen füzest, hiszen idővel minden közintézményt olcsón fűthetne a hozadékából. A fatüzelés nálunk egyébként is megszokott, odahaza sem gázzal fűtünk. Nem véletlenül vettem tavasszal egy olyan gally-, ág- és venyigebálázót, amelyből tán húsz sincs az országban. Most hatvan hektár erdőt tartok, van benne nemes nyár, kőristölgy és más őshonos fajok. De meg nem állok legalább százötven hektárig, mert árvizes területen biztos jövedelem csak az erdőből származik.
– Honnan lesz pénze az energiafűz telepítésére?
– A programot a WWF és a Tiszai Hőerőmű támogatja, az indulást is ők finanszírozzák. A hőerőmű azzal, hogy átveszi fűtőanyagnak a telepítés előtt kitermelt gyalogakácot, ami itt nemcsak a tájképet, hanem a talaj minőségét is rontja. A helyébe kerülnek a fűzfák. Az erőmű a füzet is megveszi mindaddig, amíg megfelelő fűtőberendezésekkel önkormányzati és lakossági tüzelőanyagként nem tudják hasznosítani. Mert az igazi végcél ez. Egyébként, mert megújuló energiaforrás, a telepítéshez uniós támogatásra is pályázhatok, állítólag hektáronként hatszáz euróra van kilátás.
– Miért éppen fűzfát telepít?
– Mert a bokorfűz tipikus ártéri növény. Jól bírja az elöntéseket, gyorsabban nő a nyárfánál, mellesleg olcsóbb is. Egy ültetvény élettartama tizenöt év, utána újra kell telepíteni. De addig folyamatosan kiaknázható, a föld felett körülbelül öt-tíz centi magasságban kétévente vágható. Ehhez persze speciális betakarítógép kell, az én bálázóm erre alkalmatlan. De bízom benne, hogy a mezőcsáti lelkes gazdakörben, amelynek én is tagja vagyok, összefogunk néhányan, és közösen veszünk majd ilyet. Ha beválik a kísérlet, és pontosan tudjuk, hogy menynyi hasznot várhatunk, szerintem lesznek rá jelentkezők a környéken.
– Belevágott valamibe anélkül hogy tudná, mennyire lesz jövedelmező? Poétikus alkat lehet, ha környezettudatos szemléletből akar megélni.
– Ha a fűz nem hoz annyit, mint a nemes nyár, az sem nagy baj. Legyen ilyen is, ha jó. A növénytermesztésnél kifizetődőbb, ráadásul én ezt szeretem, ehhez értek.