Táncos négy tehénnel

Hat éve vették meg dombon álló öreg parasztházukat Schmidt Gáborék. A nógrádi Cserhátszentiván legeldugottabb szélén akkor még se víz, sem gázvezeték, sem aszfaltos út nem volt, ellenben akkora rések tátongtak a házfalon, hogy kidughatták volna rajta a kezüket. De ablakaik a Bükki Nemzeti Park hegyoldalának panorámájára néznek, tehát rajtuk is múlott, hogyan akarnak élni a csodaszép természet inkább sziklás, mint lágy ölén.
Mindenekelőtt komfortban, hiszen időközben megszületett a lányuk. Keményen megdolgoztak a ház rendbetételéért, aminek még ma sincs vége, noha az értéke mostanra már az egekbe szökött. Számukra ennek nincs jelentősége, mivel nem akarják eladni. Arra is van példa, hogy a velük hasonszőrű fiatal pároknak lassan egy vidéki otthon is megfizethetetlen, és munkalehetőség híján értelme sincs egy hegyek közé zárt faluban letelepedni.
– Pillanatnyilag szerencsés helyzetben vagyunk. A Magyar Juhtenyésztő Szövetség területi instruktoraként dolgozom a palóc térségben, feleségem a pásztói kistérség vidékfejlesztési irodavezetője – mondja Schmidt Gábor. – Anikó eredetileg pesti, én salgótarjáni születésű vagyok. Négy évig laktunk a sík, lapos, Heves megyei Atkáron, de engem visszahúzott a szívem. Pedig fiatalok olyan helyen, ahol már csak mobilposta van, elvétve vernek tanyát. Ide nagyon jó hazajönni, de naponta el kell járni dolgozni, akár a száz kilométerre lévő Pestre is.
– Idefelé jövet mégis láttunk építkezést, éppen a házuk szomszédságában.
– Rajtunk kívül most újabb kivétel erősíti a szabályt, mert hamarosan egy igazi lord lesz a szomszédunk! Egy dél-angliai fiatalember, Lord Martin és felesége, a szomszéd faluból származó Eszter hosszas keresgélés után itt vett telket. Martin villamosmérnök, évekig lakott Pesten is. Igazából inkább ő vágyott egy magyar faluba, tanárnő felesége legszívesebben Angliában maradt volna. Őket az otthonteremtéskor kizárólag a csend, a tiszta levegő és a szép környezet érdekelte. A mi házunk tája ellenben kezdettől a gazdálkodásra is épült.
– Most pedig két lovuk és egy minitehenészetük van.
– A két lóból az egyik Táncos, a másik Hordócska, a lányunk pónija. Tehenészetünk pedig egyelőre négy dániai jerseyből áll, bár a legutóbbi elléskor egy bikaborjúval gyarapodott a számuk. Mivel az itteni, gyenge termőképességű földekből közel negyven hektárt bérelünk a nemzeti parktól és magánszemélyektől biogyepgazdálkodásra, szívesen tartanánk több tehenet is. Csak éppen négynek a tejét is nehéz eladni, olyan kevesen laknak a környező falvakban. Naponta húsz liter biotejet hordok szét három faluba. De ha lenne egy tejfelfelvásárló, gyarapítanánk az állományt. Hiszen mindketten állattenyésztő agrármérnökök vagyunk, eszünk-szívünk a gazdálkodáshoz húz.