Vadijó gyümölcsök

Túl vagyunk már a szüreten, lassan nincs mit szedni a kertben, a talajmunkák pedig megvárnak bennünket. Végre lazíthatunk egy kicsit, és egy szép októberi napon kimehetünk a közeli erdőbe, a természetbe. A hosszú séta közben nagyokat haraphatunk a friss levegőből, kicsiket pedig a vadon termő gyümölcsökből. Ilyenkor érdemes gyűjteni belőlük, hiszen a vadgyümölcsök jóval több vitamint, szerves savat tartalmaznak, mint a nemesített gyümölcsfajták. Nem fogékonyak a betegségekre, ellenállnak a kártevők támadásának. De amúgy sem permetezné őket senki, így nincs bennük az egészségre ártalmas vegyszermaradvány. Bár nem minősíti őket senki, de azért nyugodtan nevezhetjük őket biogyümölcsöknek.

Házunk tájaPethes József2007. 10. 12. péntek2007. 10. 12.
Vadijó gyümölcsök

Bátran gyűjthetünk például a csipkebogyóból, ha nem forgalmas út mellett található. A hecsedlinek is nevezett rózsatermés értékes vitaminforrás, hússzor több C-vitamint tartalmaz, mint a narancs. Ezenkívül értékes antioxidáns, ami azt jelenti, hogy jótékony anyagai megvédik a sejteket a káros hatásoktól. Van, aki nem hagyatkozik a vadrózsa termésére, hanem maga termeli meg a csipkebogyót. Lehet már kapni nagy gyümölcsű, C-vitaminban dús rózsafajtákat, amelyeket nem is nagyon kell permetezni. Mutatósak, finom az illatuk – persze ha sok virágjukat leszedik, akkor kevés lesz a termés. A csipkebogyó az első őszi fagyok idején érik be. A termés színe változó, de általában a narancssárga színű még nem egészen érett, míg a sötét, mélyvörös már túlérett. Ilyenkor a bogyó édes, de már veszít C-vitamin-tartalmából. A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk. Ha teát készítünk belőle, a kocsánynál vágjuk le a termést, vágjuk félbe, majd távolítsuk el a magokat és a szőrös magbelet. Apró bogyó esetén ez eléggé fárasztó munka lehet, ezért érdemes a legkisebbeket gyümölcslekvárnak félretenni, mert azokat nem kell kimagozni. Különösen finom a vegyes, fele-fele arányban csipkebogyóból és almából készült gyümölcslekvár.
Ha emlékszünk rá, hogy áprilisban hol öltöztek fehér mennyaszszonyi ruhába a kökénybokrok, akkor elsétálhatunk arra a vidékre is. Ez az egész Európában megtalálható, nálunk is honos cserje szintén a rózsafélék családjába tartozik. Régen hívták ekeakadálynak, tövisfának, kökönyének, boronafának és kökényszilvának is. Sokan elmennek mellette, nem szakítanak a virágából, pedig gyógynövény a javából. A szárított virágokból készített forrázat vízhajtó, enyhe hashajtó és húgyúti betegségek ellen is használható. Ez jusson eszünkbe majd tavasszal – most pedig C-vitaminban gazdag termését szedhetjük, ha már kissé megcsípte a dér. Gyerekkorom kedvenc csemegéje volt ez a savanykásan édes kék bogyó. Vannak, akik lekvárt főznek belőle, és bornak, pálinkának is finom. Fogyasztása, természetesen mértékkel, ilyen, folyékony állapotban is ajánlatos, mert betegségek után kiváló roboráns, azaz immunrendszer- és idegerősítő. Azt mondják, zsírcsökkentő hatású, fogyókúrához is nélkülözhetetlen tehát. Méregtelenítő és vértisztító hatása folytán bőrkiütések megszüntetésére is alkalmazhatjuk. Fájából golfütőt és sétapálcát készítenek. Ha még nincs ilyenünk, akkor is megéri egy sétát tenni a vadon termő gyümölcsök birodalmában.

Ezek is érdekelhetnek