Víztakarékos holnapunk

Bár az ősz meghozta a várva várt esőzéseket, frissen él emlékezetünkben az idei hosszú, forró és száraz nyár. Nem tudni, mit hoz a jövő, de fel kell készülni a szélsőséges időjárásra, újabb aszályra, s arra, hogy a vízhiánnyal tudni kell együtt élni. A gazdálkodókat továbbra is érdekli a kérdés: mérsékelhető-e az aszálykár a jövőben, és milyen eszközökkel? Ez volt a témája egy közelmúltban tartott tanácskozásnak, melyet az Agrofórum című szaklap szervezett.

Házunk tájaPethes József2007. 10. 05. péntek2007. 10. 05.
Víztakarékos holnapunk

A felszólalásokból kiderült, hogy az aszály nem mindenkit érintett, vannak olyan területek, ahol elfogadható termést takarítottak be. Csíbor István, a Szekszárdi Növény Zrt. igazgatója arra is tudott példát mondani, hogy három, egymáshoz közeli kukoricatáblán más és más hozam volt. Hogy mi volt ennek az oka? Mindegyiknek más gazdája van. A szakember szerint ugyanis nagyon fontos, hogy a gazdálkodók olyan talajművelési módokat alkalmazzanak, amelyekkel a kevés csapadékot is meg lehet őrizni. Azokon a táblákon, ahol megkapta a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, különösen, ha szerves trágyában is részesült, a növény sokkal jobban tűrte az aszályt. A technológia minden elemére ügyelni kell, így például a tőszámra is, mert a sűrű vetések nagyon elkeserítő képet mutattak. Hasonlóan fontos feltétel a sikeres gyomirtás és a többi növényvédelmi munka is.
Mint általában, most is az őszi kalászosok vészelték át jobban az aszályt. Lajkó Ákos, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal elnökhelyettese elmondta, hogy a búza országos termésátlaga 3,6 tonna volt, míg az elmúlt 17 év átlaga 4,1 tonna. A vízhiány a kukoricán ütközött ki a legszembetűnőbben: az 5,3 tonnás átlagnál jóval kevesebb, körülbelül 3,5 tonna lesz az országos hektáronkénti hozam. Ennek ellenére nem panaszkodhatnak a termelők, mert a tavalyi húszezer forintos tonnánkénti ár mostanra majdnem háromszorosára nőtt. Az aszály igazi vesztesei az állattenyésztők, akik háromszoros áron kénytelenek megvenni a takarmányt. Megsínylették a méhészek, sőt az erdőgazdák is, hiszen mintegy 14 ezer hektárnyi új telepítésű ültetvény pusztult el, 2500 hektár erdő pedig leégett.
Hogyan előzhetjük meg az aszálykárokat? Az lenne a legszerencsésebb, ha minél többfelé öntöznének. Vannak olyan, tőlünk délre fekvő országok, ahol a terület egyharmadát öntözik, nálunk pedig tizedszázalékokban mérhető ez az arányszám. Hiába van öntözésre berendezve körülbelül 200 ezer hektár, ha a ténylegesen öntözött terület csupán 80 ezer. Valószínűleg ebben nem is lesz elmozdulás, mert nincs rá pénz, és eddig egyik kormány sem gondolta komolyan, hogy fejleszteni kellene az öntözést. Így hát az aszály elleni védekezés a gazdálkodók feladata, felelőssége marad. Birkás Márta egyetemi tanár a víztakarékos talajművelési módokra hívta fel a szakemberek figyelmét. Az egyes eszközöket, műveleteket úgy kell megválasztani, hogy ne szárítsák ki a talajt és megőrizzék a lehullott csapadékot. Emellett a szántóföldön képződött szerves anyagot nem szabad elégetni, hanem be kell forgatni a talajba.
Milyen eszközeik maradnak még a termelőknek? Vessenek aszálytűrő fajtákat, mondják sokan. Pedig nincs aszálytűrő fajta, nem is lehet ilyent nemesíteni, jelentette ki Heszky László, a Szent István Egyetem növénygenetikusa, egyetemi tanár. De azért a hazai kutatók megpróbálnak szárazságtűrő fajtákat nemesíteni, több-kevesebb sikerrel. Egy biztos, a magyar fajták jobban viselik a hazai klímát, mint a külföldiek. Erre jó példa, hogy hiába van mintegy száz minősített búzafajtánk, ha a vetésterület több mint nyolcvan százalékán húsz osztozik. És az idén az is bebizonyosodott, hogy a hazai nemesítésű kukoricahibridek sem égtek le úgy, mint a külföldiek!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek