Aki ladikban született

– Tiszalökön, ladikban születtem – jegyzi meg a hatvanöt éves férfi, ami azt jelenti, halászdinasztiából származik. – Kiskoromtól jártam a vizet nagyapámmal és nagybátyáimmal. Már akkor megtanultam hálót kötni, varsát, kecét összeállítani, s dolgoztam is velük. A gimnázium után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanultam. Az agrármérnöki diploma megszerzése után előbb halászati, majd vadgazdálkodási szakmérnökvizsgát tettem és halfeldolgozásból doktoráltam.
A halászati szövetkezet elnöke a kilencvenes évek elején önálló vállalkozásba is kezdett: előbb halkeltető telepet, később halastavakat vásárolt. Ma már 480 hektárnyi halastavon gazdálkodik családjával egyetemben. Ő és 34 éves Gábor fia az ügyvezetők, lánya pedig a főkönyvelő. Hogy fia valóban apja nyomdokaiba lép, bizonyítja más is: Csoma Antal sokáig volt a Haltermelők Országos Szövetségének elnöke. Jelenleg az ügyvezető elnök mellett négy társelnök dolgozik, közülük az egyik Csoma Gábor. De igaz ez nemzetközi szinten is.
– Húsz éve választottak meg a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége halászati szekciójának alelnökévé. Idén októberben lemondtam erről a tisztségről, helyemre a fiamat választották meg. Természetesen ez nem véletlen, hiszen Gábor is elkötelezett halász. Már kiskorában magammal vittem mindenhová, megismertettem vele a hazai és a külföldi halászokat. Most a fiam viszi magával a gyerekeit a haltelepekre. Remélem, legalább az egyik fiúunokám továbbviszi a hagyományt.
Szép ez a szakma, még akkor is, ha vannak gondok. Az idei év például nem nevezhető sikeresnek. A rendkívüli időjárás nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a halászatot is sújtotta. A nagy hőség nehezítette a halszaporítást, és csökkent a súlygyarapodás is. Kiszáradtak a környező kubikgödrök, ezért a vízimadarak a halastavakról vitték el a nehezen megtermelt halat. A vízpótlást már csak a megdrágult energiával tudták megvalósítani. A hal is abrakfogyasztó állat, így a megemelkedett takarmányárak miatt nem lehet gazdaságos a haltermelés. A hal ára ugyanis egyáltalán nem követi a költségek növekedését. A jövőben még inkább takarékoskodni kell a vízzel, a takarmánnyal és az energiával, így próbálják elérni, hogy legalább nullára jöjjenek ki. A haltermelést nem hagyhatják abba, hiszen azzal az elmúlt évtizedekben befektetett munkájuk válna semmivé.
– Karácsonykor bőségesen lesz ponty, busa és halászlésűrítmény a piacokon. A kínálatból nem hiányzik majd a harcsa, a süllő, a csuka, a keszeg, a kárász és a törpeharcsa sem. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy szeretem-e a halat. Erre azt szoktam válaszolni, hogy hetente egyszer-kétszer megeszem. De hogy szeretem­e, azt nem tudom. Az biztos, hogy sokat eszem belőle, magam is készítem el, és értek is hozzá. A családban én főzöm a halat, és ha barátaim felkérnek, akár száz személyre is főzök halászlevet. Szeretem sütni is. A halat csak úgy szabad elkészíteni, ha a szakács maga is eszik belőle.