Ékszer a lakásban

Az első orchidea az 1700-as években, a Bahamákról került Európába, ahol gyorsan elnyerte a szépre áhítozók tetszését. A XIX. század második felében már divattá vált az orchidea nevelése és felvirágzott a kereskedelme. Egyes példányok kisebb vagyonokért cseréltek gazdát, és voltak, akik a gyors meggazdagodás reményében orchideavadászatra indultak. Az orchideák nevelése azonban nem csupán vállalkozó kedvet és pénzt igényelt, hanem alapos szaktudást is. Elindultak a trópusi expedíciók, hogy az orchideákat természetes élőhelyükön tanulmányozzák. A tanulmányutakon gyorsan rájöttek arra, hogy a növényeknek sok levegőre és fényre van szükségük. A mesterfogások ellesése után jóval több növény jutott el a virágzásig, szaporításuk is sokkal egyszerűbb lett.
Ma már mesterséges körülmények között, hatalmas mennyiségben termesztik ezt a növényt, ezért ára jelentősen csökkent. Így már nem számít luxusnak lakásunkban orchideát tartani, pláne az egyre újabb, sokat tűrő hibridek térhódításával. Ahhoz, hogy azok virágozzanak is, tisztában kell lennünk az igényeikkel. Először is fényre van szükségük. Legmegfelelőbb számukra egy keleti vagy nyugati fekvésű ablakpárkány vagy az ablak közvetlen közelében elhelyezett virágállvány. A déli ablakokat árnyékolni kell, mert az erős napsütés az ablaküvegen keresztül megégeti az érzékeny leveleket. Télen, fényszegény időben pótmegvilágítást kell alkalmazni, ugyanis a növényt eredeti élőhelyén napi 12 órán keresztül éri fény. Fényforrásként egy falra szerelt, a növényre irányított lámpa is megteszi, így télen is gyönyörködhetünk a virágzó orchideákban.
A lakás hőmérséklete megfelel a legtöbb orchideának: éjszaka 16–18, napközben 22–24 fok az ideális. Néhány fokos eltérés megengedhető, azonban az ablakpárkányon az éjszakai lehűlés és a nappali felmelegedés a kívántnál erősebb lehet, ezektől a szélsőségektől lehetőleg védeni kell. A téli hidegben a fűtött lakások páratartalma rendszerint a 30 százalékot sem éri el, ez az orchideáknak kevés. Ilyenkor gondoskodni kell a levegő párásításáról: spricceléssel, több növény egy csoportba állításával vagy úgy, hogy egy nagyobb tálba vizet öntünk, ebbe kavicsokat helyezünk, és a kavicsok tetejére állítjuk a cserepet úgy, hogy a cserép alja ne érjen a vízbe. Az orchideák az 50-60 százalékos páratartalmat szeretik.
Az öntözéssel a téli hónapokban óvatosan kell bánni, mert a kevesebb fény hatására a növények anyagcseréje lelassul és vízigényük is kisebb. A legtöbb orchidea pusztulását a túlöntözés és az ennek következtében fellépő gyökérkárosodás okozza. Alapelv, hogy inkább ritkábban, de bőségesen öntözzünk. Télen elegendő hetente egyszer bőségesen öntözni, de a növényeknek ekkor sem szabad a vízben állniuk. A víz minőségére az orchideák kényesek: a vezetékes víz túl kemény és hideg nekik. Legjobb a tiszta esővíz; ha ez nem áll rendelkezésre, akkor fel kell forralni a vizet. Az orchideáknak rendszeres tápoldatozásra van szükségük: télen minden harmadik öntözésnél, nyáron minden második öntözésnél.