Kóstolópoharak mesélik

Jó bornak is kell a cégér. Már közhelynek számít ez a megállapítás, de ma is aranyigazság. Mert ha egy jó bornak nincs hírverése, akkor az nagyon nehezen talál vevőre. Főleg akkor, ha nem egy híres borásztól vagy az egyik neves történelmi borvidékről származik. Pedig kiválóak például az alföldiek is. Ezért gondolta úgy a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, hogy a környék finom borainak egy kis hírverést csináljon. Kóstolja meg minél több hozzáértő ember, hogy maguk győződjenek meg arról: ezek is vannak olyan jó minőségűek, mint a történelmi borvidékek nedűi.
Ez remek ötletnek bizonyult. A megye díjnyertes borai állják a versenyt a legjobb hazaiakkal, a külföldiekről nem is szólva. Ez a megállapítás már az első pohárba töltött csoda ízlelgetése közben kikristályosodott bennünk, kóstolókban. A Helibor Szövetkezeti Pincészet arany sárfehér borában a zöld almára, a körtére emlékeztető gyümölcsös ízek kelletik magukat. Szabó Ferenc főborász azt is megsúgja nekünk, hogy ez a szőlőfajta igazi hungarikum – egyedüli eredetvédett hazánkban –, Izsák környékén kétezer hektáron termesztik. A díjnyertes bor Csontváry Kosztka Tivadarról kapta a nevét, ugyanis a festőművész öccse, Kosztka László kezdett el először nagy területen sárfehér fajtát termeszteni, s maga a festő is gyakran tartózkodott öccse birtokán. A palackon egyébként a Mária kútja Názáretben című festmény egy részlete látható, emlékezve a művészre meg öccse családjára. A bor elsősorban magyaros ételekhez, mondjuk töltött káposztához és szárnyasokhoz való.
Alig ocsúdunk fel az élvezettől, máris poharunkba kerül a másik díjnyertes finomság, Szőke Sándor kékfrankos rozéja. Ez csak egyike azon palackjainak, melyek ott vannak a legnagyobb áruházláncok polcain, sőt külföldre is eljutnak. Tulajdonosuktól azt is megtudom, hogy tizenegy éve kezdődött minden, akkor vásárolt meg egy lepusztult pincegazdaságot, ma viszont a legkorszerűbb technológiákkal dolgozik. Termékeinek népszerűsítésébe belefér a borturizmus is, hiszen ha valaki ellátogat Kiskunhalasra és megnézi a csipkemúzeumot, akkor betér hozzá is, nem hagyja ki a borkóstolást.
Még ki sem töltik a harmadik mintát, máris kidobhatjuk az ablakon azt a rossz beidegződést, hogy az alföldi borok hamisak meg pancsoltak – sok embernek bizony ez jut eszébe. A soltvadkerti Frittmann testvérek Cabernet Sauvignon Franc-ja teljesen elvarázsol bennünket. Nem véletlenül jelölték már Frittmann Jánost Az év borásza kitüntető címre. Előbb-utóbb úgyis megkapja! De ezen nem is kell csodálkozni, hiszen a két fiú beleszületett ebbe a mesterségbe, szüleiktől, nagyszüleiktől lesték el a borkészítés titkait. Sőt, már az is biztos, hogy az ő fiaik is ezzel fognak foglalkozni!
Családi büszkeség a negyedik díjnyertes különlegesség is, az Ambrózia névre hallgató jégbor, amely rajnai rizlingből készült. A bajai Sümegi József negyvenéves tapasztalattal rendelkezik: valaha ő volt a Hosszúhegyi Állami Gazdaság borásza és vezetője, ma pedig fiaival közösen kápráztat el bennünket jobbnál jobb borokkal. Ilyen például ez a desszertek mellé ajánlott jégbor, amelyhez decemberben-januárban szüretelnek, aztán fahordókban három évig érlelik a mézre, mazsolára és hársvirágra emlékeztető ízeket.