Fénylő kanáriköles

A kanáriköles néven is ismert növényt nálunk már több mint száz éve termesztik, tavaszi vetésű takarmánynövények összetevőjeként zölden is hasznosították.
A melegebb éghajlatról származó fénymag a pázsitfűfélék családjába tartozik, egy méternél magasabbra is megnő, és hektáronként 1,5-2,5 tonna termésre képes. Magja fényes, szalmasárga vagy világosbarna színű. Március második felében el kell vetni, de csak tápanyagban dús, jó minőségű talajon várhatunk tőle szép hozamot. Kelés, szárba indulás és termésképzés idején fokozott a vízigénye, ezért laza homoktalajon és a gyengébb termőképességű kötött vagy szikes területeken nagyobb odafigyelést érdemel. Előveteményekre nem igényes, a lényeg, hogy trágyázott, jól előkészített magágyba kerüljön. A fénymagot nyár közepén már be lehet takarítani, ezért utónövényeként bármi szóba jöhet. A termesztés akkor eredményes, ha sikerül a növényt megvédeni a kártevőktől, elsősorban a vetésfehérítő bogártól és a levéltetvektől. Fontos az is, hogy jól sikerüljön a gyomirtás is. A fénymag betakarítása a kalászos gabonák aratására alkalmas kombájnokkal átalakítás nélkül megoldható. Erre általában július közepén és végén kerül sor, a mag akkor érik be. A nálunk termesztett fajták pergésre nem hajlamosak, ezért ha kicsit túlérnek, akkor is veszteség nélkül arathatók. A Kanári-szigeteken őshonos növénynek hazánkban öt fajtája szerepel a Nemzeti Fajtajegyzékben: a Kisvárdai 41, a Kiry, az Abád, a Lizard és a Karcsu.