Milliós hüllő

Ez a mérges kígyó már alig okoz félelmet bárkiben, hiszen jó, ha ötszáz egyede található hazánkban. Az intenzív mezőgazdálkodás miatt kipusztulni kezdett faj fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint, s ma már tudatos tenyésztéssel próbálja életben tartani a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. A rákosi vipera a téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat. A tavaszi nászidőszakban a hímek különösen sokat mozognak, ilyenkor a legvalószínűbb, hogy megpillantjuk őket. A nőstények – a napsütéses napok számától függően – nyár végén, szeptember elején fialnak, általában 6-14 eleven utódot hoznak világra, amelyek 12-16 centiméter hosszúak és alig 2 grammosak. Három-négy éves korukra válnak ivaréretté. Nem tartozik a legnagyobb hüllők közé, a hímek alig félméteresek, míg a nőstények megközelíthetik a hatvan centimétert. A fiatal egyedek elsősorban sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel táplálkoznak, a felnőttek ezek mellett gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket. A rákosi vipera mérge felnőtt emberre veszélytelen. A marás – bár a faj óvatos életmódja és ritkasága miatt ez manapság nagyon ritka – méhcsípésszerű, gyorsan múló tünetekkel jár. Nem véletlenül rejtőzködő életmódú ez a kistermetű kígyó, hiszen – különösen fiatal korában – számos állat étlapján szerepelne. A faj ragadozói közé tartoznak a gólyafélék, a gémfélék, a rétihéják, a szalakóták, a fácánok meg a szintén fokozottan védett túzokok is. Föld alatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.
Ma már csupán a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn egyedei. Hazánkban a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik. Élőhelyei bekerültek a Natura 2000 természetvédelmi program hálózatába, ami azt jelenti, hogy ezeken a gyepterületeken minden munkát úgy kell elvégezni, hogy azokkal a viperát ne veszélyeztessék. A faj fennmaradását az unió anyagilag is támogatja. Az ismert vipera-élőhelyeken megpróbálják visszaállítani a számukra optimális körülményeket. Ugyanakkor létrejött a Rákosivipera-védelmi Központ, melynek fő célja a ritkaságnak számító hüllő szaporítása, tenyésztése.