Miniatűr páncélosok

Hazánkban már a II. világháború előtt kedvelt terráriumi állat volt, így a hazai hüllőtartók szép számmal tenyésztik őket. Általában ősszel és a karácsonyi ajándékvásárlási lázban lehet hozzájutni ezekhez a páncélosokhoz. Sokszor néhány centiméteres apróságok kerülnek a boltokba, mivel a nagyokhoz, különösen az ivarérett nőstényekhez még előjegyzés esetén is nehéz hozzájutni.
Kizárólag csak tenyésztői bizonylattal, illetve CITES-papírral ellátott állatokat vásároljunk. A teknősöket egyedileg azonosítják: „ujjlenyomatuk” a haspáncél, mely kikelésük pillanatától kezdve egy életen át nem változik. Az apróságokat lefényképezik, s ez a tenyésztői bizonylat része lesz. A nagyobb teknősök hátsó combja környékére az állatorvosok mikrocsipet ültetnek be. Ez a kapszulába zárt csip egy számsort tartalmaz, így egy adatleolvasó segítségével bármikor azonosíthatjuk az állatot. Azért se vegyünk bizonytalan származású teknősöket, mert lehet, hogy hosszas hányattatás útján kerülnek a gazdihoz, szervezetük legyengül, ráadásul betegségeket terjeszthetnek.
Ma már egyre többen szaporítják otthon is ezeket az állatokat, de ennek elengedhetetlen feltétele, hogy egy kerti terrárium álljon rendelkezésre: ez lényegében egy elkerített területet jelent, melyet vagy lefedünk, vagy pedig állatainkat éjszakára biztonságot nyújtó deszkaházikóba zárjuk. Ha ezt nem tesszük meg, könnyen a kóbor kutyák vagy a nyestek áldozataivá válhatnak. Míg a vadonban nyolc-tizenkét éves korban kezdenek el szaporodni, addig a fogságban született, jól táplált egyedek négy-hatéves korukban elérhetik ivarérettségüket. A hímek haspáncélja homorú. Az evolúció során azért is alakulhatott ki, mert így párzáskor, általában áprilisban, könnyebben tud a nőstényre mászni; eközben igen erős nyögéseket hallat. Amúgy az év többi szakában teljesen néma. A nőstények ezután lerakják 1-14 darab fehér, meszes héjú, 2,5-3 centis tojásaikat, melyek alakja pingponglabdára emlékeztet. Ezeket a tenyésztők keltetőgépbe helyezik, ahol általában két hónap múlva kelnek ki az apróságok.
A görögteknősök növényevő állatok, a szabadban különféle füveket, hullott gyümölcsöt esznek, így terráriumi tartásuknál is elengedhetetlen, hogy hasonló étrenden tartsuk őket. A teknősbébik nagyon érzékenyek a különféle vegyszerekre, így ha boltban vásárolt gyümölcsöt, zöldséget etetünk velük, alaposan mossuk meg azokat. A természetben  dögöket, csigákat, gilisztákat is esznek, ezért takarmányukat időnként állati eredetű táplálékkal, például főtt marhahússal, tojással ki kell egészíteni. Ellenálló, szívós állatok, melyek páncélpuhulás miatt szoktak állatorvosi rendelőbe kerülni. Ennek egyik oka a kalcium- és vitaminhiány. Gondos ápolás mellett 40-60 évig is elélnek, így ha őket választjuk társnak, akár gyerekeink és unokáink is örömüket lelhetik bennük.