Buliska kasitái

Buliska József a neve, a híres tarpai tekenővájó mester, Buliska János fia. Ötvenkét éves, és jó ideje már, hogy Kárpátalján lakik. A Borzsa mellett, Mezőváriban, ahol a legjobb kosárfonó vesszőt termelik.
– Termelik!? Hát a fűzfavessző nem magától terem? – nézek rá megütközve.
– Úgy, ahogy mondom, termelik, méghozzá Váriban – állítja határozottan. – Amíg Tarpán éltem, én is abban a hiszemben voltam, hogy a jó vessző a Tisza partján terem. Hát nem. A váriak otthon, a kertben eldugják a nemesített vesszőt, amit két-három év múlva lehet vágni.
– Mi a különbség a két vessző között? – veszek kézbe egy kis tojásszedő kosarat.
– A vadon nőtt vessző vadabb. Az nő össze-vissza, annak nem parancsol senki. Ez a nemesített meg olyan szófogadó. Szépen, egyenesen nő, nincsenek rajta görcsök. Főzni is könnyebb, hántani is, és arra hajlik, amerre én akarom. Hát ezért szeretjük.
A fehérre főzött, félbe hasított vesszőből fontak vannak a legtöbben, én egy nyersebb, durvább kasitát próbálgatok.
– Ez mennyi?
– Ezerkétszáz. De magának ezer. Maga az első vevőm, s lehet, hogy az is marad.
– Meg lehet ebből élni? – veszem elő a bukszát.
– Hát ebből nemigen – feleli. – De van egy kis nyugdíjam is, az építőiparban dolgoztam, úgyhogy megvagyunk.
– Gyerekek?
– Ó, azok már nagyok! Egyedül voltam sokáig, mert elvált tőlem az anyjuk, de vagy három éve összeakadtam a mostani párommal. Kosarat árult nálunk. Aztán összeköltöztünk. Nem ő jött hozzám, én költöztem oda hozzá.
A kosarakat is ott fonják, Váriban, úgy hozzák át biciklivel a határon. Ötösével-hatosával, mert a fináncok kötekednek. Volt nap, hogy egyszerre csak egyet engedtek. Buliska Józsefen azonban nem tudtak kifogni. Mozgósította az egész rokonságot.
– Igaz, mi is szemtelenek voltunk egy kicsit, vagy ötvenet akartunk átvinni egyszerre a sógorom Zsigulijával – mosolyog restelkedve. – Na, akkor bedühödtek. Előbb csak egyet, aztán kettőt engedélyeztek, de mikor meglátták, hogy tízen is vagyunk, káromkodtak egyet, s intettek, hogy vigyük mindet.
Ez vagy másfél hónapja volt. Az akkori kosaraknak megvan még legalább a fele. Hiába, a kosárfonókra is rossz idők járnak… A BUX-index lent van, a hitelkamatok nőnek, a THM meg szárnyal – de Buliska József reménykedik. Csak megnő egyszer a tyúkültető kasiták iránt is a kereslet.