Föld nélküli növények

Ezek a növények életük során nem találkoznak földdel, ugyanis vízzel ellátott agyaggranulátumban (agyagszemcsék között) nevelik őket. A hidrokultúrás módszernek sok előnye van, mint például az, hogy a növényeket hosszabb idő elteltével sem kell átültetni, mert folyamatosan jutnak tápanyagokhoz. Kényelmes megoldás, bár költségesebb is. Sokan azért részesítik előnyben, mert a hagyományos ültetéseknél a virágföld vagy a tőzeg alapú földkeverék szerkezete idővel leromlik, veszít a térfogatából, csökken a víztartó képessége, aminek következtében a beültetett növény dülöngélni kezd. Emellett az ásványi sók a felszínre vándorolva elszínezik a földet, néha még gombák vagy tőzeglegyek is megjelennek rajta. Az ilyen föld kevésbé tudja ellátni a gyökereket tápanyagokkal. Másik érv e megoldás mellett, hogy a földben élő növények sokszor a túlöntözés miatt pusztulnak ki.
A hidrokultúra lényege, hogy a növényt föld nélkül, egy műanyag nevelőcserépben gyökereztetik meg, amelyben agyaggranulátumot helyeznek el. Így is jól gyökeresedik, és a vizet nemcsak a golyók közti térből, hanem azok belsejéből is fel tudja venni. Hogy jól is mutasson, díszcserépbe vagy kaspóba helyezik a nevelőcserepet. Ezek után nem kell mást tenni, mint öntözni és tápoldatozni. Számukra gyártanak egy különleges növénytápot, ami hat hónapon át megfelelő arányban látja el a növényeket tápanyaggal. Nem kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy eldöntsük, mikor kell öntözni és mennyi vízzel: elég egy pillantást vetni a kaspóban elhelyezett vízmércére, ami mutatja a vízállást. Akkor kell locsolni, amikor a mutató a minimumra áll, és addig kell önteni a vizet, amíg a mutató az optimum jelzésig emelkedik. Általában hét-tíz naponta kell öntözni, ezért ha valaki két hét szabadságra megy, a maximumig töltheti. Ezzel a módszerrel nem kell félni a túlöntözés miatti pusztulástól, de akkor sem kell aggódni, ha a víz elfogy, mert az agyaggranulátum megszívja magát vízzel, amit a növény fel tud venni. Mikor a mutató a minimumhoz ér, még további négy-öt napi tartalék áll rendelkezésére.
A kísérletező kedvűek megtehetik, hogy a földben nevelt növényüket átállítják a hidrokultúrás életre. Erre azonban nem minden faj alkalmas. Olyan növényekkel érdemes kipróbálni, amelyek levágott részei vízben jól gyökeresednek – ilyen például a szobafutóka, a nyíllevél, a törpebors vagy a fikusz. Első lépésként a lehető legkíméletesebben le kell morzsolni a gyökerekről az összes földet, majd a nevelőcserépbe kell ültetni a csupasz gyökerű növényt az agyaggranulátum közé.
Ez az eljárás a növény számára eléggé nagy tortúra, mert a gyökérzet finom szerkezete, aktív része megsemmisül, és annak újra kell képződnie. Ezt elősegítendő félárnyékos, magas páratartalmú helyen kell tartani. Szerencsésebb a vízben már meggyökereztetett részeket beültetni, hiszen ezek már működőképes gyökérzettel rendelkeznek.