Katlant vagy vázát?

Gyümölcsfacsemetéink első, indító metszése attól függ, hogy koronájukat milyen alakúra akarjuk formálni. A kertbe ültetett gyümölcsfáink bőven és szépen teremnek az általánosan használt négy-öt hagyományos koronaformában, amelyek törzsmagassága 100-120 centiméter. Ehhez azonban az szükséges, hogy ne gyönge, hanem középerős és erős növekedésű alanyon álljon a gyümölcsfánk. A hagyományos koronaformák egyike az ágcsoportos sudaras, amelynek előnye, hogy jól összhangban áll a gyümölcsfa természetes növekedési hajlamaival. E formánál három ágemeletet nevelünk ki, emeletenként négy, illetve (fölül) három vázággal. (Itt említjük meg a szórt állású, sudaras koronát, ami abban különbözik az ágcsoportostól, hogy a vázágak nem mesterségesen alakított csoportokban, hanem természetes módon képződtek: körkörösen, elszórva foglalnak helyet a sudáron. Ez a kajszibarack ajánlott formája.)
A kombinált korona alapja az ágcsoportos sudaras korona. Attól kombinált, hogy a két (esetleg három) ágemelet kinevelése után eltávolítjuk a sudarat, azaz kikatlanozzuk a koronát. Ezt a formát elsősorban az erőteljesen növő és fölfelé törekvő gyümölcsfákra ajánljuk, már csak azért is, mert ezzel korlátozzuk a fa magassági növekedését. A vázakorona jellemzője, hogy nincs sudara, helyette három, egymással egyenrangú és a teret arányosan kitöltő vázág adja a koronát (amelyek meredek, 60-70 fokos szögben állnak). Leginkább a fényigényes gyümölcsfajok, a szilva, a meggy és a mandula ajánlott koronaformája. A katlankorona az őszibarack általánosan elterjedt formája. Az alacsony törzsön nevelt, szintén sudár nélküli koronát négy-öt (esetleg hat) egymással egyenrangú, a teret arányosan kitöltő vázág alkotja, amelyek azonban laposabb szögben állnak, mint a vázakoronáé.
Gyümölcsfacsemetéinket elágazás nélküli suhángként vagy már vesszőkkel berakódott úgynevezett koronás oltványként vásárolhatjuk meg. Ha suhángot ültettünk, első metszéskor egyszerű a dolgunk: vágjuk vissza a leendő törzsmagasság fölött négy-öt rüggyel. E rügyekből hajtások, illetve vesszők lesznek, és a csemete őszre koronás oltvánnyá fejlődik. (A törzsmagasság alatti rügyeket dörzsöljük ki, hogy ne zavarják a meghagyottak fejlődését.)
Ha koronás oltványt telepítettünk, legelőször távolítsuk el a törzsről azokat a vesszőket, amelyek a kívánt törzsmagasság alatt fejlődtek. A megmaradó oldalvesszőkből négy fejlettet válasszunk ki, egymástól lehetőleg azonos távolságra a koronakerületen. A többit tőből metsszük le. Az oldalvesszőket 4-6 rügyre vágjuk vissza úgy, hogy végálló rügyeik kifelé és fölfelé nézzenek (semmiképp ne a korona belseje felé). Legvégül a sudárvesszőt vágjuk vissza annyira, hogy legalább 20-30 centiméterrel magasodjon a visszametszett oldalvesszők síkja fölé. Amennyiben koronás oltványunkból sudár nélküli váza-, illetve katlankoronát nevelünk, akkor a koronaformának megfelelő oldalvesszők kiválasztása és visszametszése után a sudarat kimetsszük a legfölső oldalvessző fölött.