Narancs bundában

A pomelo (vagy óriásnarancs) a trópusi síkokon tenyészik, ahol nagy a meleg és sok a csapadék. Itt neveli 10-15 méter magas, terebélyesen elágazó örökzöld fáját, rajta az óriás virágokból fejlődő hatalmas terméseivel. A fák egész évben folyamatosan teremnek, gyümölcseiket kézzel szüretelik. A termés átlagos átmérője 25-30 centiméter, ám a nagyszámú fajta közt nem ritka a félméteres átmérőjű változat sem. Aminek jelentős része a „bunda”, azaz a terméshéj, ami általában egy-másfél centiméter vastag, de a kifejezetten nagy gyümölcsöknél a négy centimétert is elérheti. Ez a vastag, szivacsos héjréteg védi a kiszáradástól a termést (ennek köszönhetően hetekig tárolható), amit ha lehámozunk róla, narancshoz vagy grépfrúthoz hasonló gyümölccsel szembesülünk.
A közepesen lédús terméshús 11-18 gerezdre tagolódik, amelyeket könnyen lehúzható válaszfal (hártya) választ el egymástól. A hártyától megtisztított gerezdek fogyaszthatók: egyszerre édesek és savanyúak, esetenként kissé kesernyések (de korántsem annyira, mint a grépfrút). A jellegzetes ízű, mérsékelten zamatos, sárga terméshúsban előfordul egy-egy szögletes mag is.
A pomelo frissen kipréselt leve igen becses italnak számít Délkelet-Ázsiában, különösen Thaiföldön és Kínában. Ott a levelét, virágát, sőt a kérgét is hasznosítják; főzetet készítenek belőle fekélyek, duzzanatok és ekcéma ellen.