Üzenjük

Hoffer Károly, Csepel
A darazsak a kisebb lepkehernyókat, rovarokat és rovarlárvákat megeszik, a gyümölcsfákat beporozzák – ezzel ugyan hasznot hajtanak, de a túlzott felszaporodásuk kifejezetten káros. Egy évig élnek, közülük csak a megtermékenyített királynők telelnek át. Tavasszal egy-egy királynő akár több ezer fős „államot” is létrehozhat. A királynők télen a mélyebb talajrétegekbe vagy más védett helyre húzódnak. Ilyenkor a legkönnyebb – a feltárt fészkek leforrázásával, füstölésével vagy elégetésével, a fagödrökben lévő királynők megsemmisítésével – megelőzni a szaporodásukat. Később, lárvakelés idején is hasonló módon ritkítható a számuk, ám amint a fiatal darazsak kirepülnek, súlyos tüneteket kiváltó csípésük miatt a fészkek megközelítése csak az esti óráktól ajánlott, amikor a darazsak már nyugovóra tértek.

Karakai Gyula, Budapest
A mogyoró „kukaca” a mogyoróormányos lárvája. A májusban–júniusban rajzó, egynemzedékes kártevő megtermékenyített nősténye ilyenkor átfúrja a zsenge mogyoró héját, és a termésbe helyezi a petéit. A kelő lárvák kirágják a termés belsejét, majd a héjon lyukat fúrva a termést elhagyják, a talaj 20-50 cm-es mélységébe húzódnak, hogy ott átteleljenek. Védekezésként ősszel vagy kora tavasszal a veszélyeztetett bokrok alatt a talaj mélyforgatásával a felszínre juttathatók az áttelelő kártevők, ahol a tyúkok vagy madarak erősen megritkíthatják számukat. A hosszan elhúzódó nyár eleji rajzás idején, a kártevők tömeges megjelenésekor a felszívódó hatású Decis 2,5 EC-vel ajánlott permetezni a bokrokat, kétszer-háromszor, tíznaponként. Új telepítés esetén ajánlható, hogy veszélyeztetett területeken (erdő közelében) inkább a korán keményedő héjú mogyorófajtákat (Hallei óriás, Barcelonai) ültessék, amelyek kevésbé érzékenyek a mogyoróormányos károsítására.
Másik kérdésére: a cseresznye és az édes meggyfajták „kukacosságát” a cseresznyelégy lárvája okozza. Károsításától általában kevésbé veszélyeztetettek a korai fajták, illetve a jól átszellőző helyekre telepített fák. A kártevő a kifejlett gyümölcsöket sárga érésben keresi fel, petéit a gyümölcshéjra rakja, ahonnan a kikelt lárvák berágják magukat a gyümölcshúsba. A berágás helyén, másodlagos kártételként megtelepedhetnek kórokozó gombák – főként a rothasztó monília. A kártétel megelőzhető, ha a fák napos oldalára nem száradó ragasztóval bekent sárga fogólapokat (vagy megvásárolható palástcsapdákat) akasztanak. Az érésnek indult gyümölcs sárga színét utánozó színcsapdák ragacsos felületére a rajzó cseresznyelegyek ráragadnak. Nagyobb fákra több fogólapot érdemes kiakasztani, nagyszámú fogás esetén a lapokat időnként ajánlott újakra cserélni. A különböző érésidejű fajtáknál a védekezés idejét mindig a gyümölcs sárga érésekor szükséges elkezdeni.