Zivatarok, szélviharok rabja

Műszerei olyan megbízható adatokkal szolgálnak, mint egy tízmilliós, profi objektuméi. Nem véletlen, hogy csapadékmérési eredményeit ma már az Országos Meteorológiai Szolgálat is felhasználja, amit a fiatalember nagy megtiszteltetésnek tart.
A kerti műszerek adóegységeinek hőmérséklet-, páratartalom-, légnyomás-, szélerősség- és csapadékadatai a kertre néző kis szoba számítógépére, vagyis a vevőegységre futnak be. A csőszerelőként dolgozó, harminchét éves Péter munka és vacsora után ezekből szerkeszt naponta táblázatokat, majd archivál. Hosszú távú prognózisokat viszont nem készít, mert a berendezései erre nem alkalmasak.
Családjában nem ő az egyetlen megszállott. Textilüzemből nyugdíjazott édesapja ezermester, hobbija volt a sárkányrepülés. Kézbesítő mamája válogatott tekézőbajnok volt. Csupán a családjával már külön élő öccsének hobbija a munkája, ő festő-tapétázó. A meteorológiai állomás megépítésével viszont a szerény, mosolygós, még nőtlen Péter lett a család favoritja.
– Honnan ez a hobbi?
– Már gyerekként elvarázsolt a havazás, az eső, a napfény, a szélvihar. Ha zivatar volt, kint álltam az udvaron. Kamaszként műszereket készítettem, feljegyzéseket írtam. Kamerával felvettem a nagy villámlásokat. A dolog két éve vált komollyá, amikor apámmal kimentünk a győri meteorológiai állomásra. Roszik Róbert meteorológus megmutatott mindent, én meg csak álltam, bámultam és sóvárogtam! Köszönet az édesapámnak, hogy anyagilag és a két kezével is segített lekoppintani az ottani állomást.
– Miért nem lett hivatásos meteorológus?
– Mert csapnivaló iskolai eredményeim miatt meg se próbáltam az egyetem meteorológiai szakára jelentkezni. Fizikából, matekból kiváló voltam, de nyelvtanból, magyarból borzalom! Ha öt tizeddel jobb az átlagom, másként alakul a sorsom. Szeretem a munkámat, kollégáimat, már így jó, ahogy van…
– Mi lesz a családalapítással?
– Ha jönne egy vékony, csinos, sakk- és zenekedvelő hölgy, mert ezeket is nagyon szeretem, akit nem zavarna, hogy éjszaka a számítógépnél ülök, nem bosszantaná, hogy a tévében csak az időjárás-jelentést és a katasztrófafilmeket nézem, akkor benne vagyok. De a hölgyeket illetően eddig csak idősekkel volt szerencsém. Néhány hete például három aranyos, öreg hölgy jött hozzám. Három nővér, mint a Csehov-darabban. Mivel öregotthonba költöznek, rám bízták legféltettebb kincsüket, az 1982-től teleírt naptáraikat, melyekben naponta háromszor feljegyezték az időjárási eseményeket. Annyira érdekes, hogy számítógépre teszem!
– Mért már olyasmit, amin meglepődött?
– Nemrégiben az országos szélvihar hajmeresztő görbéket produkált a számítógépemen! Hála apámnak a tízméteres szélmérő póznánk erős, mint egy hajóárboc, nem döntötte le! Egyre szélsőségesebb az időjárásunk. Üvegházhatás, globális felmelegedés, ezek mind valós veszélyek. Idővel összemosódnak az évszakok, eltűnnek a telek. Az emberek többségét viszont csak az aktuális dolgok érdeklik. Az előbb fotós kollégája is azt kérdezte: ha becsöngetne hozzám a medve, mit mondanék neki? Azt, hogy most sem volt telünk…