Mindhalálig primőr

Tél közepén-végén, amikor az ember szinte hideglelősen ráéhezett a vitaminra, a piacon megjelent a harsány zöldpaprika, a pirosló paradicsom, szinte beragyogták az egész csarnokot. Aztán előjött az újhagyma, az uborka, később az újkrumpli, cseresznye, de az már a tavasz volt. A fóliasátrak alatt, üvegházak melegében nevelkedett zöldségek ára természetesen csillagászati volt, de a vevő azért egyet-egyet megengedett magának ebből is, abból is. A termesztésre pedig a mezőgazdaságban egy egész ágazat szakosodott.
Ma, ebben a globalizált, új világban a zöldségespolcokat nézve meg sem tudjuk állapítani, hol végződik az egyik évszak, és hol kezdődik a másik. A zöldségfélék tizenkét hónapon át kínálják magukat, hiszen a világon mindig valahol nyár van. Jön a paprika, a paradicsom Spanyolországból, Marokkóból, Egyiptomból, Libanonból, Görögországból és a jó ég tudja még, a világ hány tájáról. Ma már ott tartunk, hogy a zöldségfélék hetven-nyolcvan százaléka érkezik a határon túlról. Mi, vásárlók pedig új, szokatlan ízekkel, zamatokkal ismerkedünk. És ez az élmény nem mindig fölemelő: a zölden leszedett, érlelőkben tárolt, agyonutaztatott termékek nem versenyezhetnek azzal a piaci áruval, melyet hajnalban szedett a termelője a cserkeszőlői, jászsági fóliasátrak alatt vagy a szentesi üvegházakban.
Zentai Ákossal, a szentesi Árpád-Agrár Zrt. kertészeti igazgatójával arról beszélgettünk, miként tudják állni a versenyt a piacon a külföldről érkező dömpingárukkal. Nehezen, ugyanis a hazai zöldségtermesztés csak keserves kínlódás árán hoz hasznot. Azt hihetnénk, hogy a termálvíz, mely a meleget adja a növényeknek a szerencsésebb térségekben, ingyen van. Hát nem, négyféle vízadó terheli, arról nem szólva, hogy az energiaárak emelkedése is sújtja őket, hiszen a víz mozgatása gépi eszközzel történik. Aztán ott van a műtrágya, mely 50 százalékkal drágult. S a verseny sem mindig tisztességes: kerülnek úgy a határon belülre zöldáruk, hogy nem terheli őket vám és adó, aztán itthon átcsomagolják azokat, és már virítanak is a pultokon. Nemrég meglehetősen nagy botrány keletkezett abból, hogy az egészségre ártalmas, kínai gyártású vegyszert mutattak ki a Spanyolországból származó kaliforniai paprikában. A hazai piac szeme persze meg sem rebbent a hírre. Ráadásul hiába adnak sokat a minőségre, ez a multik átvételi árában nem mutatkozik.
Felvetem a magyar minőségi bortermelők, pálinkafőzdék sikereinek példáját. Ez az út ma még a zöldségpiacon nem járható. Nincs tőke, a fóliázók az elképesztően magas energiaárak mellett nem tudnak fűteni, a meleg vizesek a sok járulék és a külföldről beözönlő dömping miatt nem képesek profitot termelni. Aztán a hazai vásárlók sem igénylik már a hazai primőrt: gyerekeink lekapják a polcról a befóliázott paprikát-paradicsomot, és már mennek is a pénztárhoz. Unokáink talán már csak a kaliforniai paprikát fogják ismerni. A szótárunk pedig szegényebb lesz a primőr fogalmával.