Nem őszapó, zebrapinty

A mintegy kilenc centiméteres madárnak két alfaja van. A kisebb testű, timor zebrapinty a mai napig ritkaságnak számít, így a legtöbb hobbiállattartó nem is ismeri. Viszont az ausztrál alfaj elterjedt, ma már Európában is honosnak tekinthető. Annak ellenére, hogy emberi településeken is szívesen megtelepszik, leginkább a hatalmas bokorfoltokkal tarkított pusztaságokat, ültetvényeket kedveli.
Jómagam Ausztráliában, egy szőlőtábla melletti cserjésben találkoztam velük először. Jelenlétüket legtöbbször mással össze nem téveszthető hangjuk árulja el. Ezeket az örökmozgó madarakat hosszasan vizsgálni szinte lehetetlen. A költési időn kívül általában nyolc-tízes csapatokban járnak, költés alatt viszont párban, és csak ritkán távolodnak el fél méternél távolabb egymástól, miközben szinte megszakítás nélkül hallatják hangjukat. Az Európából érkező madárbarátot leginkább a hazai őszapócsapatokra emlékeztethetik a zebrapintyek. Többezres csapatokba is verődnek néha, például amikor hosszú vándorútra kell kerekedniük az éltető vízért.
Hogy mennyi zebrapinty él a Földön, arra még becslések sincsenek. Egy biztos: állománya, a legtöbb madárfajéval ellentétben, évről évre dinamikusan növekszik, s az eredeti elterjedési területén végzett nemzetközi felmérések alapján sem veszélyeztetett. A vadonban élő egyedekkel ezért ritkán foglalkoznak, így viszonylag keveset tudunk róluk – nem úgy, mint a ma már háziasított állatnak tekinthető, fogságban tartott példányok millióiról. Mivel nemcsak a díszmadarászok, hanem a genetikusok érdeklődését is felkeltette e faj, tulajdonságainak öröklődési menete szinte teljes egészében ismertté vált. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években robbanásszerűen jelentek meg a különféle alakú és színű madarak. Ma már külön fajtákról is beszélhetünk, s a világ számos országában megalakultak a zebrapinty-fajtaklubok.
Egy-egy ritka változatért bizony csillagászati összegeket is elkérnek. Ára sok esetben az évek múlásával sem csökken, mivel vannak köztük kifejezetten nehezen szaporítható, érzékeny, rövid életű vérvonalak. Míg egy átlagos zebrapinty öt-tizenöt évet élhet, addig egy-egy ritka példány legtöbbször jó, ha megéli a negyedik esztendőt. A zebrapinty ellenálló, szívós madár, mely kezdő madarászoknak is ajánlható. A kalitka megvásárlásakor fordítsunk megkülönböztetett figyelmet annak alakjára: hosszúkás legyen, ne pedig felfelé magasodó, mivel pintyeink csak egy magasságban szeretnek minél hosszabban repkedni, s nem szívesen röppennek a különböző magasságokban elhelyezett rudakra.