Zab után nyúl a nyúl

Amióta viszont a nagy genetikai képességű, igényesebb fajták és hibridek elterjedtek, az egyoldalú tápetetés miatt gyakoribbak az emésztőszervi gondok.
A nyúl emésztési sajátosságai ugyanis eltérnek a többi állatfajétól. Számukra a takarmányok nyersrost-tartalma fontosabb, mint a többi növényevő állatfajnak. Az ideális nyúltakarmány 12-15 százalék nyersrostot tartalmaz, és fontos, hogy szálas takarmányokban (például a szénában) legyen. Az ennél sokkal kevesebb, de a sokkal több rost is bélsárpangást okoz, ami a legtöbb emésztőszervi betegség kiváltója lehet, köztük a rendszerint elhullással végződő nyálkás bélgyulladásé. Ilyenkor a bélben megszaporodnak a mérget termelő baktériumok, ezért nagyon fontos a bélsárürítés rendszeres ellenőrzése.
Az egyoldalú tápetetés kényelmes ugyan, de az adagokra fokozottan kell figyelnünk. A tenyésznövendékeket 3-4 hónapos korukig ugyanúgy kell etetni, mint a hízónyulakat, de utána, hogy el ne hízzanak, célszerű külön, adagoltan takarmányozni őket. Jó megoldás, ha a napi adag fele táp, másik fele gazdasági abrak, jó minőségű szénával kiegészítve. Az abrakféleségek közül legjobb a zab. Kizárólagos tápetetésnél a tápanyagokban szegényebb tenyésznövendék-tápot etetjük, naponta 12-15 dekát. A vemhesség első két hetében elég naponta 12-15 deka tenyésznyúltáp, jó minőségű szénával kiegészítve. A vemhesség 3. hetétől az adagot 14-16 dekára emelhetjük, de ezt a fialás előtti napokban némileg csökkentsük. A fiókák 16-18 napos korukig csak szopnak. A szoptatás első két-három hetében az anyák saját igényeiknek megfelelő, étvágy szerinti tenyésztápot kaphatnak, ezután pedig olyat, mely az anyák és a kisnyulak igényeit egyaránt kielégíti. A tejtermelés csúcsán az anya napi 30-40 dekagramm tápot is megeszik, és ezt évszaktól függően abrakkal (zab, árpa, búza), zölddel, pillangós- vagy réti szénával, gyökgumós takarmányokkal kiegészíthetjük. A szoptató anya napi egy liter vizet is megiszik. A kisnyulak 20-25 napos korukig tápanyagszükségletük felét az anyatejből, másik felét már a szilárd takarmányokból fedezik. Harminc nap után nyugodtan elválaszthatók, hiszen a szilárd takarmányok aránya már körülbelül 70 százalék. Fontos azonban, hogy a választás előtti és utáni táp összetétele hasonló legyen, ezzel is csökkentve az elválasztás okozta törést. Az adagolt táp mellé vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, finom szálú, dús levélzetű, zöld szénát adunk. A 6-7. héten a takarmányfelvétel megnő, a napi adag már 8-10 deka. A húsfajták (új-zélandi fehér, pannon fehér, kaliforniai) és a hibridek növekedési erélye az élet első két hónapjában olyan nagy, hogy ezt csak korlátlan takarmányfelvétellel, magas nyersfehérje-tartalmú tápokkal lehet kielégíteni – de ilyenkor is fontos egy kevés réti szénát adni nekik. A hizlalás második felében ahogy csökken a fehérjeigény, úgy növekszik az energiaszükséglet. A 8-10 hetes hízónyulak napi tápadagja 10-15 dkg, ehhez adunk 3-4 dkg szénát, zöldből viszont csak keveset vagy egyáltalán nem, ellenben az abrakok közül az árpa és takarmánybúza mellé kukoricát is adhatunk.