Élő kert

Amikor tízéves koromban elkerültem hazulról – mert Túrkevén akkor még nem volt gimnázium –, nagyapám testvérének kisúji házából jártam iskolába. Hogy valami élőlény emlékeztessen a szülői házra, otthonról, a disznóól tetejéről vittem magammal néhány kövirózsát, és elültettem az ottani melléképület tetejére. Akkor még nem tudtam, hogy a kövirózsa (kőrózsa) több mint félszáz faja közül válogathatunk a sziklakertbe.
Falakon is előfordul ez a szárazságtűrő pozsgás növény, ezért fali kövirózsának is nevezik. Fülfűnek is hívják, mert a népi gyógyászatban fülbajok orvoslására használták, s használják néhányan ma is a növény levét. A kövirózsának általában a levelét látjuk, szárat csak virágzáskor, júliustól szeptemberig hajt. Ez a dísznövény nemcsak gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik, hanem szépségápolásra is alkalmas. Szépítőszerként leveleiből bőrtápláló fürdő készíthető. A kipréselt nedvéből készített kenőcs májfoltok, futószemölcsök kezelésére használható. A bőr szőrtelenítés utáni elszíneződésének megelőzésére is alkalmas. Hidratálásra, a bőr felújítására is szokták ajánlani. Ugyanakkor az égési sérülések, a napégés jó ellenszere, mert a fájdalmat is megszünteti. Sok benne a szénhidrát, C-vitamin-tartalma miatt pedig saláták készítésére is alkalmas. A kövirózsát régen azért látták szívesen a falusi házak tetején, mert úgy vélték, hogy véd a villámcsapástól. A házinak is nevezett kőrózsa védett növény, a rózsás-pelyhes kövirózsával együtt. Érdemes termeszteni, apró tőlevélsarjainak gyökeresítésével szaporíthatjuk.