Bekamerázott gémfalu

Ez a gázlómadár mindenféle vízi, vízparti jószágot, de főleg halat eszik, és vízhez közeli fákon fészkel. Általában kisebb, öt-hat fészekből álló kolóniákon él, néha azonban egészen hatalmas telepeken. Van, mikor több száz fészket számol a falujuk – de sajnos az ilyen ma már egyre kevesebb Magyarországon.
Létezik azonban még egy hely, ahol a régi, paradicsomi állapotok egy darabkája megőrződött: Tiszaladány. A Szomjas-lapos füzesében ma is legalább száz pár szürke gém fészkel. De az is lehet, hogy több, ám ennek tisztázásához közelebb kéne férkőzni hozzájuk. Mi azonban nem akarjuk zavarni őket, nem lenne szerencsés megbolygatni a gémfalu életét fiókanevelés közben. Van ott nélkülünk is elég zenebona. Minden fészekben három-négy puccos gém, s mindegyik éhes. Tapossák is egymást rendesen egy-egy kiadósabb falatért, közben sírnak, veszekednek, méltatlankodnak. Amúgy a telep szervezettsége irigylésre méltó, tanulhatnánk belőle.
A Tisza-gát tetejéről lessük őket Benkő Ferenccel, a falu polgármesterével. Lenne más dolga is, mint hogy civakodó gémeket nézzen, ám az újságírót nem engedhette csak úgy el magában Tiszaladány legérdekesebb lakóihoz – egyszer őrájuk alapozhatják majd a falu idegenforgalmát.
– Voltak ők már sztárok – mondja. – A nagy ciánszennyezés után egy madarászokból és tévésekből álló csapat kamerákat állított fel a fészkek közelében, s a tévénézők nyolc héten át kísérhették figyelemmel a kolónia életét.
Csak aztán a kamerákat leszerelték, s újból csend lett a madarak körül. Ezt a csendet akarják most megtörni a falu vezetői. Ornitológusok segítségével azt tervezik, hogy jól álcázott magasleseket, megfigyelőállásokat építenek a gémtelep közelében, ahonnan minden érdeklődő testközelből tanulmányozhatja majd a madarak életét. Létezik azonban kényelmesebb madármegfigyelés is. A korábbi tévéközvetítés mintájára ipari kamerákat állítanának fel a fészkek mellett, s az internet közreműködésével a világ legtávolabbi pontjain is nyomon lehet majd követni a gémek életét.
– Az eltelt két évtized során nyilvánvaló lett, hogy ide nem jön ipar, itt nem teremtenek munkahelyeket a multik – kanyarodik el a gémektől a polgármester. – Ha azt akarjuk, hogy megmaradjon a falu, saját magunkon kell segíteni. Fel kell térképeznünk a saját lehetőségeinket, s azokat kihasználva kell talpon maradnunk. Tiszaladányt csodás környezettel áldotta meg a teremtő, vétek volna nem élni vele.
A gátról nem csak a gémtelepre látni. Alig öt kilométerre ott kéklik a tokaji Nagy-Kopasz, hátunk mögött az élő, mellettünk meg a Holt-Tisza. Ahol pedig víz van, meg hegy és bor, ott előbb-utóbb a fizetővendég is megjelenik. Benkő Ferenc egyben az Európai Unió régiós bizottságának is tagja, e minőségében bőséges tapasztalatokat szerezhetett a kisfalvak túlélési stratégiáját illetően. Éppen ezért szorgalmazza többek között a természeti környezetre alapozott turizmus fellendítését. A nagy lehetőségek azonban csak nehezen csapnak át forintokat is jelentő üzletekbe. Hiába öleli körbe a települést egy pompás, ötvenhektáros holtág, ha annak hasznosításából ki van rekesztve. Annak idején ugyanis a helyi téesz kapta meg a vízfelület kezelési jogát, amiről azóta sem hajlandó lemondani. Igaz, a rossz nyelvek szerint nem kezel az a szövetkezet semmit a vízen, de azt eléri, hogy a községnek egy fillér hasznot se hajtson.
Szerencsére a Szomjas-lapos gémjei mit sem tudnak minderről. Ők fészket raknak, szaporodnak, fiókát nevelnek, s hamarosan talán vendégeket is fogadnak. A ladányiak is várják őket.