Élő kert

Gyermekkorom nyarait idézi a pipacs, amely a konkoly és a búzavirág társaságában a gabonatáblák jellegzetes gyomnövénye volt. Bár sok helyen kipusztult, mert érzékeny a gyomirtó szerekre, magjai mégis újra és újra erőt merítenek, kikelnek, s az utak mellett, a mezőkön ma is virítanak. A mákfélék családjába tartozó harmincegy faja közül három hazánkban is őshonos. Ezek közül a gyógynövényként is számon tartott mezei-vetési pipacs már az 1500-as években is szerepelt a névjegyzékben: papitsnak, vadmáknak, szélrózsának nevezték. De hívták még büdös máknak, lúdmáknak, bujdosómáknak, pitypalattyvirágnak is. Juhász Gyula így énekelte meg: „Pipacsot éget a kövér határra – A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.” A pipacs nevet valószínűleg onnan kapta, hogy hajdanán a gyerekek megnyugtatására a szájukba dugták, mintegy pipaként.
A hivatalos gyógyszerek alapanyagai között nem találjuk a pipacsot, de a népi gyógyászatban használják. Száraz időben, a harmat felszáradása után szedhetjük sziromleveleit. A gyűjtésnél a sziromleveleket ujjainkkal átfogva tépjük le a csészéről, és az összetapadt leveleket szétválasztva helyezzük el a gyűjtőkosárba. A szárítást padláson, igen vékony – egyujjnyi – rétegbe terítve, forgatás nélkül végezzük. Hét kiló nyers sziromlevélből kapunk egy kilogramm száraz árut.
A szárított pipacsszirom forrázatát külsőleg szemborogatásra és toroköblítésre használják. Teája köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású. Gyerekeknek köhögés ellen készíthetünk szirupot 50 gramm pipacssziromlevélből, amit fél liter vízzel felöntünk, négy óra hosszáig állni hagyjuk. Egy fél citrom levét is belecsepegtetve, szűrés után 40 gramm levet 60 gramm cukorral sziruppá főzve jól használható házi szert kapunk. Teához 15 gramm pipacsszirmot fél liter vízzel leforrázunk, 20 percnyi állás után leszűrjük, 2 kávéskanálnyi mézet adunk hozzá. Kétóránként egy evőkanállal fogyasztva belőle a köhögésünk enyhül.