Érezni a csombor lelkét

Egy kertészmérnök lány és egy villamosmérnök fiú addig-addig járt táncházba, amíg egymásba nem szerettek. Utána pedig „összetáncoltak” egy kertészetet, sok-sok virággal, gyógy- és fűszernövénnyel.

Házunk tájaKeresztény Gabriella2008. 06. 27. péntek2008. 06. 27.

Kép: Pekári Miklós dabasi dísz és gyógynövény termesztő. 2008.05.21. Fotó: Bohanek Miklós

Érezni a csombor lelkét
Pekári Miklós dabasi dísz és gyógynövény termesztő. 2008.05.21. Fotó: Bohanek Miklós

A dabasi családi ház udvarának fóliasátraiból aromás illatok áradnak. Élvezettel morzsolgatjuk, szippantgatjuk a fodormentát, a bazsalikomot, a citromos gyöngymentát, a muskotályos és ananászillatú zsályát, a tárkonyt, az erős molyűző hatású, ezüstös levelű cipruskát meg az olaszos ételek oreganóját, az Erdélyben csomborként ismert borsikát. Gattyán Erzsébet és Pekári Miklós majd ötvenféle gyógy- és fűszernövényt termeszt. Még articsókával is foglalkoznak, amelynek a bimbója pompás húspótló. A rebarbarából kompótot, szószokat készítenek, a lestyán pedig fűszerkeverékek alapanyaga.
A házaspár mellőzi a permetszereket: egyrészt a biotisztaság miatt, másrészt a gyógynövények erős illatukkal elűzik a kórokozókat, kártevőket. Ezek a növények a gasztronómiában és a gyógyászatban egyaránt rendkívül értékesek. Az általuk termesztett fajtákról már ismertető katalógust is készítettek.
– Amikor Dabasra költöztünk, ahol a feleségem szülei gazdálkodtak, kertészeti szakértelmem a nullával volt egyenlő – vallja be Miklós. – Később persze belejöttem, de induláskor az én reszortom a víz-, áram- és fűtésszerelés, a fóliaház építése, a szállítás volt. Ezek egyébként szintén fontos részei a növénytermesztésnek. Ezzel nem fordítottam hátat a szakmámnak, hiszen egy kertészeti vertikum kialakítása, működtetése komoly logisztikai feladat. Jól kiegészítjük egymást a párommal, aki a műszaki dolgokra hamarabb ráhangolódott, mint én a növényekre. Ő érti, érzi a lelküket, szerinte a simogatását is meghálálják. Ma már sok mindent közösen végzünk. Magot vetünk, palántát ültetünk, s szerencsére már van némi fogalmam arról is, mire jók ezek növények.
– Mekkora az igény nálunk gyógy- és fűszernövényekre?
– A kínai, görög, francia, indiai, olasz konyhához képest még elég csekély – morzsolgat egy illatos rozmaringlevelet Erzsike. – A férjem kedvenc mondása: só, bors, paprika, ebből áll a magyar ízkultúra! Ami már nem egészen igaz, és később csak jobb lesz a helyzet. Nagyanyáink és régen a vidék füvesasszonyai által nagyon is értékeltük a tárkonyos, rozmaringos csirkét, és nem szaladtunk mindenért patikába, hiszen a természet tálcán kínálta nekünk a vadon termő csodaszereket. Ma már „veszegetik” a friss fűszernövényeket, főleg egy-egy tévében látott főzőműsor után. Más kérdés, hogy a cserép aztán ott kornyadozik az ablakban, mert sok asszonynak se ideje, se kedve kísérletezgetni. Akadnak viszont hűséges séfek, akiknek sokféle friss fűszer kell. Zömmel évelő, fagytűrő fajtákat termesztünk, mert azok balkonládában is könynyen nevelhetők. A gyógyászati és kozmetikai ipar hatalmas tételt átvenne tőlünk, de nekünk most enynyi is elég.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek