Kesernyés az édes élet

– Tessenek közelebb jönni, nézzék meg a mézeinket – invitálta standjukhoz az érdeklődőket Hraskó Jánosné. Férje termelőnek tartja magát, az értékesítéssel nem szeret pepecselni. Még gyerekkorában ismerkedett meg a méhekkel, a nyári szünetben egyik tanáránál leste el a szakmai fortélyokat. Bár akkor egy-egy méhcsípés kellemetlenül érintette, mégis megszerette ezt a foglalatosságot.
– Székesfehérváron hivatásos katonaként dolgoztam, és 1970-ben négy méhcsaládot vittem haza – emlékezik vissza a méhész. – Először szakkönyv segítségével neveltem az anyákat, de két év múlva már nyolcvan méhcsaládom volt.
Miután a katonaságtól leszerelt, feleségével közösen tüzéptelepet vezettek Csabacsűdön, és hivatásos zenészként is dolgozott. Kiegészítő jövedelemre mindig szükségük volt, különösen amikor a kilencvenes évek elején, 36 évi munkaviszony után Hraskó János rokkantnyugdíjas lett, és csupán 5374 forintot kapott. Néhány évre rá felesége is nyugdíjba ment. Egyedül nehezen boldogultak. Nyolc évvel ezelőtt negyven taggal megalapították az Apimella Méhészeti Termék Termeltető és Értékesítő Szövetkezetet.
– Legfőbb gondunk, hogy tagjaink kevés mézet termelnek, és azt se tudjuk önállóan értékesíteni, mert nincs feldolgozónk – meséli a feleség. – Megbízható, folyamatos külföldi piacunk van, de a vevőink csak nagy tételben rendelnek, így az igényeket nem tudjuk kielégíteni. A megrendelőknek legalább három-négy kamionnyi, egységes minőségű csomagolt mézre lenne szükségük, tagjaink azonban ennek a felét sem tudják előállítani. Vennénk szövetkezeten kívüli méhészektől is mézet, de arra meg nincs pénzünk. A magas kamat miatt banki hitelt nem akarunk fölvenni, mert túl nagy a kockázata. Ez baj, hiszen ha képesek lennénk saját magunk értékesíteni a mézet, a dupláját kapnánk érte.
Tavaly a hordós vegyes méz kilóját 355-410 forintért adták el, az akácmézért pedig 540-600 forintot kaptak. A piacon és a boltokban ennek a duplájáért árulják a mézet. Mivel külső forrást már évek óta nem sikerült bevonniuk, most a tagság bővítésével próbálkoznak. Ez sem könnyű dolog, mert a méhészek nagy része elöregedett, s úgy látszik, a fiatalokat kevéssé vonzza a méhészkedés.
A kis szövetkezetet az ág is húzza: a tavalyi 57 milliós bevételük után csak az ötszázalékos nemzeti kiegészítésre jogosultak. Ha elérnék a 100 milliós bevételt, akkor megkaphatnák a tizenöt százalékos uniós támogatást. Bár e gondokat évek óta nem sikerül megoldani, a nyugdíjas házaspár a szövetkezeten keresztül adja el a mézet. Tavaly 150 anyától 25 mázsa akác-, 8 mázsa repce- és 15 mázsa napraforgómézet értékesítettek. Akácvirágzás idején elvándorolnak az ország távoli tájaira is, hogy csekélyke nyugdíjukat továbbra is ki tudják egészíteni.