Meseűző állatságok

Mint például az a hiedelem, hogy az összegömbölyödött sün, ha muzsikaszót hall, nyomban táncra perdül. Dehogy perdül: kipróbálhatja bárki, csak nehogy túlságosan hangosan muzsikáljon, s felbőszítse a szomszédot vagy az arra járó idegeneket. Ugyanilyen makacsul tartja magát az a nézet, hogy a vakond kirágja a növények, a palánták gyökerét. Pusztítják is őket, pedig szegény jószág ki nem állhatja a növényeket. Sokkal jobban szereti a gilisztákat, a rovarokat, ezekből igen tekintélyes mennyiséget fogyaszt, naponta akár a saját testsúlyának másfélszeresét is. Tehát jobban tesszük, ha békén hagyjuk, mert a haszna sokkal nagyobb, mint a kiborult palánta miatti kár.
A vakondnál is népszerűtlenebbek a denevérek, akiktől a legtöbb ember  fél. Ma is megingathatatlan téveszme, hogy az alkonyban repkedő denevér előszeretettel kapaszkodik bele nők hajába. De ez csupán szóbeszéd, a tudomány egy hiteles esetről sem tud. Szegény jószág egyetlen bűne, hogy nappal barlangokban, odvakban, épületromokban húzza meg magát, s éjjel jár a zsákmánya után. Így aztán ő az ördög fiókája, az ördögöt ezért ábrázolták régen denevérszárnyakkal. Azért is haragszanak rá, mert állítólag megdézsmálja a kéményben lógó szalonnát. Holott rendkívül válogatós rovarevő. Szalonnát csak fogságban, akkor is a legvégső esetben fogad el, de hamarosan el is pusztul tőle. A denevérekre fogott szalonnatolvajlás tettesei nem mások, mint az egerek, patkányok, esetleg a cinkék, a szarkák.
A cickány apró, kedves jószág. Viszont Svájcban, Angliában, Németországban rettegett fenevadnak számít, olyan mérgező állatnak tartják, hogy puszta érintésétől is ódzkodnak. Ez a tévedés onnan eredhet, hogy a kutyák, a macskák a megölt cickányt nem eszik meg. De nem azért, mert mérgező, hanem a bűzmirigyei miatt. Bűzmirigyei miatt hiszik azt az emberek a görényről is, hogy ha fákon éjszakázó tyúkokat akar enni, akkor csak odaáll a fa alá, aktivizálja a mirigyeit, mire néhány tyúk bizton leszédül, s könnyű zsákmánnyá válik. A görénynek azonban semmi szüksége sincs e furfangra. Kiváló famászó, pillanatok alatt képes leszedni a fákon éjszakázó baromfikat.
A legtöbb ember meg van győződve arról, hogy a borz csak tejes kukoricával, zsenge zöldséggel, répával, szőlővel táplálkozik, tehát káros. Az erdészek azonban kimondottan kedvelik ezt a mogorva, éjjeli állatot: rengeteg, az erdőre is veszélyes kártevőt pusztít el. De mit eszik télen, mikor minden megfagy? Ezen töprengett évszázadokon át a kíváncsi ember. Az összegömbölyödött borz fejét hátsó lábai közé dugja, s faroktövi mirigyeiből zsírt szopogat. Ezzel csak az a baj, hogy a borz pihenés közben az első lábai közé dugja a fejét, s egyébként se alszik klasszikus értelemben vett téli álmot.
Éppolyan mese ez, mint a zerge hídja. Az okosok tudni vélik, a zergegida úgy kel át a szakadékokon, hogy afölött az anyja alkot hidat. Ha pedig vadász jön, a sziklafalon kampóival szögre akasztja magát, így lóg, míg a veszély el nem múlik. Vagy ki nem szakad szerencsétlennek a szarva – mondja erre a mai kor szkeptikus embere.