Előbb a sonka izzad

A finnek nagyon szeretik a természetet, az állatokat. Így van ezzel Eero Paakkola is, aki valahol a Lappföld közelében született. Kiskorától érdekelte a kereskedelem, nem véletlen hát, hogy felnőttként vállalkozásokat hozott létre. S lassan húsz éve már, hogy Magyarországon kötött ki. Miután budapesti lakását túl melegnek találta, elhatározta, hogy vidéken fog élni. Megvett egy tanyát Újlengyelhez közel, és innentől kezdve az élete is gyökeresen megváltozott. Az Akác-tanya ugyanis olyan hely, ahol minden adottság megvan ahhoz, hogy vendégeket fogadjanak, lovas kalandtúrákat szervezzenek a magyar romantikára vágyó finneknek vagy a finn romantikára vágyó magyaroknak.
Ebben az ötletében igazi segítőtársra lelt feleségében, Mucsi Katalinban, akivel közösen varázsolnak egy csipetnyi Finnországot a Felső-Homokhátságra. Igazi családi vállalkozásban, hiszen Katalin édesapját, Mucsi Pétert, a világhírű szakácsot is bevették az „üzletbe”. Konyhájuk kínálata valóban elsőrendű: a tejszínes, kapros finn lazacleves ízét ma is a számban érzem, a struccsült pedig fenséges volt.
Eero nem véletlenül kínálja vendégeit a futómadárral. Neki volt a legnagyobb struccfarmja hazánkban, hatszáz állatot nevelt egyszerre. A madárinfluenza idején aztán, óvatosságból, felszámolta az állományt. Viszont az állatok szeretete továbbra is megmaradt: lovak, díszbaromfik, libák, pávák népesítik be a farmot, mert mindezek a falusi turizmus kellékei.
– Még rénszarvasokat is szeretnénk hozni – újságolja Katalin, miközben végigvezetnek bennünket birodalmukban. Betekintünk a finn típusú faházakba, megnézzük a szaunát, melyből nemsokára egyenesen egy kis, mesterséges tóba lehet ugrani, ahogy azt a finnek is csinálják. Ha a vendég úgy kívánja, hát ruha nélkül. Nem messze tőle a leégett füstös szauna romjait láthatjuk.
– Hamarosan építjük az újat – mondja Katalin. – Bele kell nyugodni, hogy a füstös szauna öt-hat évenként leég. Ez egy olyan finn specialitás, amivel hagyományt is őrzünk. Régen is ilyenben füstölték a lazacot és a karácsonyi sonkát, aminek egészen különös íze van. Általában annyi óráig kell füstölni, ahány kilós a sonka. Aztán, miután a füstöt kiengedjük, lehet benne szaunázni. És, nézze, százötven gyümölcsfát ültettünk, hogy a vendégek kedvük szerint szedjenek róluk!
– Úgy látom, élvezik a tanyasi életet.
– Igen. Pedig én városi lány vagyok, nem volt kötődésem a mezőgazdasághoz. Aztán itt lett! Elvégeztem az ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamot, hogy értsek az állattenyésztéshez, a növénytermesztéshez is. Amúgy idegenvezető is vagyok, az ELTE-n végeztem orosz–finn szakon. Férjem pedig letette a buszvezetői vizsgát is, ne kelljen mást hívni, ha épp a vendégeket visszük valahová. Szabadabb, de kötöttebb is az életünk, mert amíg a vendég talpon van, addig mi sem pihenhetünk.