Zsákot a cséplőgépnek

Egy szál kaszásként maga a gazda vállalta a kézi aratást. Persze előtte megkalapálta a kaszáját rendesen, akkurátusan. Mert az éle akkor fog jól, ha kellően elvékonyítják. Mielőtt hozzáfogott volna a vágáshoz, Török Károlyné néprajzkutató mesélt az aratáshoz kapcsolódó őrségi szokásokról. Ezen a tájon az  aratás a templomkertben indult, az összegyűltek Isten áldását kérték a termésre, hogy jusson kenyér mindenki asztalára. Ez most sem maradt el, Márkus Mihály, a Dunántúli Református  Egyházkerület püspöke, Varga Ottó római katolikus plébános, címzetes esperes és Loós Csaba evangélikus lelkész áldotta meg a kalászokat.
Utána a gazda beállt a búzatáblába, és kaszájával szépen, egyenletesen suhintott, lánya, Mónika pedig marokszedőjeként hajladozott a nyomában.  Persze arra is jutott idő, hogy Sándor a szalmából sodort kötél szakítószilárdságát a legerősebb nézelődőkkel próbára tegye. Míg az erős férfiak húzták a szalmakötelet, a kíváncsiskodók némelyike, köztük egy müncheni turista átvette a kaszát, az alkalmi marokszedők pedig jókedvűen igazgatták a búzaszálakat, formálták a kévéket.  A győri Széchenyi István Egyetem matematikusa, Marton Lászlóné legutóbb gimnazistaként dolgozott aratásban, s munkatársnőjével, Pekkerné Pataki Mártával nosztalgiázva kötözték a kévéket.
Közben mustrálgattuk a kaszát is, s kiderült, manapság nem lehet jó pengéjűt kapni. Bezzeg a régi kemény volt, vitte a súlya. A munka fő értékmérője az alacsony tarló, a szépen rendezett kéve, amelyeket azután kepékbe raktak.
A legnagyobb attrakciónak a cséplés ígérkezett. A látogatók alaposan körbejárták, szemrevételezték a Hoffher-Schrantz AG felségjelzésű, majd nyolcvanéves masinát, a család mezőgazdasági gépgyűjteményéből. Ifjabb Pongrácz Sándor tizenegy cséplőgépet, számos traktort és munkagépet őriz abban a reményben, hogy állandó kiállítást hozzon létre. A kíváncsiskodók azon izgultak: vajon beindul-e a régi cséplőgép? A két Pongrácz nem kételkedett benne, napokig szerelték, de azért drukkoltak. Olyannyira, hogy elfelejtették felcsatolni rá a maggyűjtő csalánzsákokat. Aztán a masina kicsit nyikorogva, de megindult, a közönség pedig kórusban kiabált: zsákot, zsákot! A gazda gyorsan lejött a gép tetejéről, és szakszerűen odacsippentette az igazi, békebeli csalánzsákokat. A cséplőgép zihálva, horkanva nyelte a dobba adagolt kévéket, s hátsóján porfelhővel, pelyvával, szalmával lepte meg a közel állókat. Elvarázsolva bámultuk a produkciót, mert legtöbben annak tekintették, még meg is tapsolták.
Előkerült azután egy szalmazsák, amit ifjú házasoknak kellett volna megtölteniük, de nem akadt jelentkező. Ezután a fából készült szelelővel megtisztították a frissen csépelt magot, és vihették a malomba.
– Lisztre cseréljük. Itt, a szomszédban, Szlovéniában adnak a búzáért lisztet, meg Tüskeszentpéteren - magyarázta Pongrácz gazda.
A helybéli polgármester, Kapornaky Sándor elmondta, szeretnék az őrségi paraszti gazdálkodás hagyományait ápolni, ezért turistacsalogató bemutatóportákat szerveznek. Van már tönkölybúzás, sőt hajdinás is, ahol szintén Pongráczék tartanak bemutatót, augusztus elején. Pongrácz Sándor gazdálkodik, bár arra panaszkodik, hogy egy ilyen kis őrségi gazdaságban nem lehet megélni belőle a magas üzemanyagárak miatt. Fontolgatják, hogy újra lovakkal kéne megművelni a földet. Azzal még több turistát tudnának idecsalogatni!