Doktor zeller

A népi gyógyászatban vesehomok és hólyagkő képződése ellen ajánlották vizelethajtóként. Sokan ma is meggyőződéssel állítják: kúraszerűen fogyasztva hatásos a köszvényes, reumás nyavalyák ellen. A szakírók által is elfogadott viszont veseműködést serkentő, valamint az emésztési panaszokat orvosló, étvágygerjesztő hatása, továbbá az immunrendszer erősítésében betöltött kiemelkedő szerepe.
A zeller kétéves növény, ernyős virágzatát a második évben fejleszti ki. Vad alakja a Kaukázustól kezdve a Földközi-tenger partvidékén át egészen a Skandináv-félszigetig mindenütt előfordul, és a tengerparthoz közeli sós iszapban tenyészik. Fogyasztották már az ókori egyiptomiak is, de a görögök és a rómaiak szintén éltek vele. Hő- és fényigénye közepes, jól tűri az enyhe árnyékot, viszonylag jól bírja a hideget is. Tápanyagigénye jelentős, az érett szerves trágyával bőven ellátott talajban fejlődik igazán szépen, és rendszeres öntözés mellett, mert a vizet nagyon igényli. A könnyen melegedő, laza szerkezetű talaj az ideális számára.
A zellert főnövényként termesztik. Palántáról szaporítják (amit fűtött fólia alatt vagy melegágyban nevelnek), mert apró magja nehezen csírázik. A palántákat a májusi fagyok után ültetik ki. A zeller kiváló fűszere a leveseknek, főzelékeknek, mártásoknak. Fontos szerepe van a diétás étkezésekben is. A reformtáplálkozás egyik közkedvelt étele a zellerkrémleves, ami könnyen és gyorsan elkészíthető. Vizelethajtóként úgy hasznosíthatjuk, hogy magjából vagy az összeaprított leveléből gyógyteát főzünk. Étvágygerjesztőként és immunerősítőként legjobb a frissen kifacsart levét alma és sárgarépa levével ízesítve fogyasztani.