Ha megáll a pulykaszív

A magyar pulyka régen Európa-szerte kedvelt csemege volt. A pulykahúst ma is keresik, ám a nagy testű, zárt környezetben tartott hibridek az egykori parlagi fajtáknál sokkal érzékenyebbek. Régen a falusi, még inkább a tanyasi baromfiudvarokban szinte mindenütt volt pulyka is. Ez nem véletlen, hiszen a parlagi fajták, a bronzpulyka, a fehér pulyka igénytelen állatok. Télen-nyáron szabadon tartották őket, szállásuk nemegyszer a fák koronája volt. Élelmüket tavasztól őszig maguk szerezték be, edzettek, betegségekkel szemben ellenállóak voltak. Tartásuk nagyon olcsó volt, falánkságuk pedig megkönnyítette hizlalásukat is, legfeljebb késő őszszel hajtották be őket, abrakot csak ez után kaptak. A magyar karácsonyi pulyka sokáig Európa-szerte kedvelt csemege volt.
A pulykahús ma is keresett, azonban a nagy testű hibridek vágótömege mintegy háromszorosa a bronzpulykáénak. A hústermelés javítására irányuló, rendkívül erőteljes szelekció következtében a mai intenzív fajtáknak még az anatómiai felépítésük is más, mint a pár évtizeddel ezelőtti fajtáké. A belső szervek nagysága nem követte a fajtákhoz kötött élősúly-növekedést, sőt a szív és a tüdő tömege relatíve még csökkent is. Nem mindegy, hogy ez a szív egy hatkilós bronzpulyka vagy egy tíz kilóval nehezebb hibrid pulyka szervezetét „szolgálja”. A szív-érrendszert azonban nemcsak ez terheli, hanem a megnövekedett anyagcsere, az izmokba történő gyors fehérjebeépülés sokkal nagyobb oxigénigénye, a nagy takarmányfelvételből adódó hőtermelés-hőleadás kényszere is. Ehhez társult még a zártabb környezet miatti mozgásszegénység, a pulykalegelők helyetti abrakok, tápok etetése.
 Ezeknek a változásoknak csaknem mindegyike együtt jár az alkati és szervezeti szilárdság romlásával, mely jelenség főként a hímeket, a bakokat érinti. Náluk gyakoribb a hasvízkór, a hirtelen szívhalál, a hőstressz iránti érzékenység, a lábszerkezeti rendellenesség, az immunrendszer miatti megbetegedés. Az anatómiai változásoknak törvényszerűen élettani hatásai is vannak. Különösen a pulykahizlalás második felében, az őszi hónapokban egyre gyakoribb, hogy a teljesen egészséges állat szinte egyik pillanatról a másikra aortarepedés miatt elpusztul (az aorta madaraknál a bal szívkamrából eredő fő ütőér). A takarmányozási változások, hibák következményeként károsodik az érrendszer, gyengülnek az érfalak.  A zárt tartás egyúttal számos stresszhelyzettel, izgalmi állapottal jár együtt (a nagy termelőképességű fajták egyébként is érzékenyebbek a stresszre), melyek különösen az ingerlékenyebb, agresszívebb bakoknál olyan vérnyomás-emelkedést okoznak, melyet a károsult aorta sem bír elviselni, ezért megreped. Az aortából kiáramló vér legtöbbször nem a testüregekbe, hanem a szívburokba ömlik, megakadályozza a szív működését, és beáll a hirtelen halál. A kórképnek előzménye nincs, így gyógykezelni sem lehet, tehát a megelőzésre kell törekedni. Aki a családi szükségletre szánt hagyományos fajtákat tartja, annak se célszerű az intenzív hizlalást választania. Inkább legyen kicsivel hosszabb a vágásérettségig eltelt idő, mintsem beálljon a hirtelen pulykahalál.