Provence-i táj magyar ecsettel

Arrafelé nincs funkció nélküli, elhanyagolt terület. Az erdő úgy néz ki, mint egy erdő, a szántó pedig szántónak, és nincs a kettő között átmeneti, gazos senkiföldje. Az út menti árkok felét az útkezelő, a másik felét a megművelt terület tulajdonosa tartja rendben – és mindkét oldal egyformára van kaszálva, nincs derékig érő gyom, parlagfű. A mezőgazdasági gépek által használt belső utak is jól járhatóak, tiszták, még a biciklisták is használhatják őket. Mióta újra itthon vagyok, gaztengerben érzem magam.
Száz kilométereken át haladtunk a csodálatosan megművelt szőlőtáblák között. Időnként az volt az érzésem, hogy ennyi szőlőt nem lehet leszüretelni, nincs hova tenni a belőle készült bort. Aztán a vendéglőben hamar rájöttünk, hogy olcsóbb bort inni, mint ásványvizet.  Vettünk palackos asztali bort egy euróért is, nyolcért is. A sietős háziasszony akár becsukott szemmel is leveheti a polcról az üveg bort a vacsorához. Mindegyik jó, megbízható minőségű, igazi szőlőből készült. Csak a borász adta még hozzá – nem a cukrot, hanem a tudását.
Láttam egy építkezést. Búza- és kukoricatáblák között nagy betongyűrűkből állítottak össze valamit. A hatalmas tömbök mozgatásához a szántóföld közepére kellett juttatni egy darut. Nem tudták másképpen megoldani: a majdnem érett búzatáblából kellett elvenni egy sávot ideiglenes útnak. Tudják, hogyan csinálták? A búzasávot lefedték egy vastag nemezfélével (a kerti medencék alá ilyet szoktak teríteni), erre borították rá a kőzúzalékot, amin a daruskocsi már tudott járni. Amikor a daru végzett a munkával, fölszedték a kődarabokat, összetekerték a szőnyeget, és jövőre lehet majd vetni erre a földcsíkra is. Mert náluk minden négyzetméter termőföld érték.
Franciaországban nagyon nagy becsülete van a helyben termett élelmiszernek. Jóval drágább, mint a hipermarketek napokig utaztatott, kényszerérett árui, mégis a hazai a kelendőbb. Út menti bódékban is árulják az évszaknak megfelelő gyümölcsöt, zöldséget – persze csakis környékbelit. Mi is láthattuk minden egyes dinnyén a kis címkét, hogy melyik faluban ki termelte. És árulják az adott régió termékeit a régió saját üzleteiben is. Ezek a boltok közlekedési csomópontokban, turisták által látogatott helyeken találhatók, és a tájegység specialitásait forgalmazzák. Gyümölcsöt, zöldséget, édességet, sajtot, sonkát, kolbászt, befőttet, levendulaszappant, fafaragást, népi játékot, szalmakalapot, terítőt lehet kapni. Ezekben az üzletekben egyetlen külföldi terméket sem találtam, pedig hosszan tanulmányoztam az apró betűs cédulákat. Minden illatos, zamatos, gusztusos és megbízhatóan jó minőségű. És ennek megfelelően drága. Mégis van vásárlójuk. Egyszerűen tudják, hogy nem csapják be őket, és jó minőséget kapnak a pénzükért. És ha véletlenül valaki cavallioni dinnyéhez jut, kóstolja meg, mert megéri az árát!