Bordó füst a hegyen

Hazánkban a Bakony, a Mecsek és a Bükk karsztbokor erdeinek gyakori cserjéje. Három-öt méter magasra nő, és igen hosszú életű; nem ritkák a száz esztendőnél idősebb példányok sem.
A cserszömörce fény- és melegkedvelő, a tikkasztó, nagy szárazságot is jól elviseli. A talajban sem válogat, de mivel gyökerei levegőigényesek, nyirkos vagy erősen kötött talajba ne ültessük. Nyáron is vörös, illetve bordó levelű fajtái a házi kertnek is különleges díszei, ezek azonban igényesebbek – főként a talajra és a nedvességre nézve –, mint az alapfaj. Levele bőrcserző anyagokban gazdag (nem véletlenül cserzőfa az egyik régi neve), emellett bőven tartalmaz sárga festékanyagot is. Ezzel mint természetes színezőanyaggal kelmét festettek a múltban, a népművészek még ma is használják. A levélben a csersav és a sárga festékanyagok (flavonoidok) mellett egyéb szerves savak, valamint illóolajok is bőven találhatók. Ezek adják legfőbb gyógyászati értékét, a cserszömörce ugyanis jó gyulladáscsökkentő, összehúzó és fertőtlenítőszer is. Használata különösen javasolt a bélhurut gyógyítására, illetve vérző aranyér kezelésére ülőfürdő formájában. Kivonata, a Cotinus néven ismert szájvíz igen jól bevált szájfertőtlenítésre, a fogínygyulladás kezelésére, de a torokgyulladás gyógyításában is eredményesen használható.