Csipkedjük le a bogyókat!

– Még szép! – kommentálta az ügyet régi ismerősöm, a műfecskefészkeket is készítő mintakertész és gyógynövénygyűjtő, Szádváry Gyula Baktakéken. – Megáll az eszem, hogy ilyenért képesek lennének megbüntetni valakit! Ez az ember csak abban hibázott, hogy nem kért engedélyt mondjuk az önkormányzat jegyzőjétől. Vagy azért, mert nem tudta, hogy kell, vagy nem is gondolta fontosnak, hiszen ha ő nem szedi le a bogyókat, valószínűleg a bokrokon marad téli madáreleségnek. Nagyobb, ipari mennyiségnél szigorúbb lehet a dolog megítélése, de 43 kilót én nem tartok annak. Az idén egyébként mindenütt nagyon jó termés volt csipkéből, galagonyából, vadgyümölcsökből. Csak éppen – főleg a csipkebogyót –   kevesen hajlandók leszedni. Mert bizony igen keserves munka, a kampós tüskék véresre karmolják az ember kezét.  Baktakéken különben kilónként 80 forintot fizetnek érte, másutt talán többet is. Hihetetlen mennyiségű természetes C-vitamin megy veszendőbe, ha nem szedik le! Szerintem a fémtolvajokra kellene jobban odafigyelni, a csipkegyűjtőket pedig nem büntetni, hanem inkább megdicsérni kellene.