Egy szelet kunsági vadnyugat

Vasparipával a sápadtarcúak fővárosa felől, az M5-ös ösvényein érkezve, Kecskemét Citynél kell napnyugat irányába rátérni az 52-es hadi ösvényre; erről a 9. kilométert jelző kőnél Izsák Town felé kell venni az irányt balra, és egy jó iramodásnyira, a 3. és a 4. kilométer között, az ösvény bal oldalán egy hosszú jegenyefasort, karámokat és legelésző lovakat megpillantva máris a cowboyok magyarországi fővárosánál találja magát – stílusosan akár így is útba igazíthatott volna Szalontai Zoltán, a westernlovaglás hazai fellegvárának megteremtője és tulajdonosa, amikor telefonon bejelentkeztem hozzá. Csöndes, nyugodt vidék fogad a Kiskunsági Nemzeti Park szélén. Itt terül el a Silverado Crazy Cowboy Club névre keresztelt birodalom, ahol nemcsak a tereplovaglás szerelmesei, hanem a pihenni vágyók is szívesen időznek. Itt fogadta vendégeit Varga Feri énekes az egyik kereskedelmi tévé főzőműsorában. Valódi vadnyugati hangulat fogad: a kocsmában tüzes vizet mérnek, countryzene szól, a rendre a seriff ügyel, bár dolga eddig még nem akadt. Amikor az éj leszáll, tüzet raknak a totemoszlop tövében, és a parázs mellett pirkadatig beszélgetnek. A vendégház körül kutyák, macskák lustálkodnak, az istállóban lovak várakoznak bevetésre, a karámban szürke marhák.
Mintegy tíz évvel ezelőtt pontosan ilyen környezetet álmodott meg Szalontai Zoltán, aki egy kecskeméti szoftverfejlesztő céget irányít, de minden szabad idejét itt tölti. Számára nem úri passzió ez az életforma, üzleti tárgyalásain is cowboyöltözékben, kalapban jelenik meg, persze nem lóháton érkezik, és a lasszót is otthon hagyja. Eleinte néztek is nagyot a partnerei, mára azonban megszokták.
– Nagyapám csikós volt – kezdi a beszélgetést a Silverado seriffjének megválasztott, markáns arcú férfi, és máris megvan a válasz arra, honnan ered a lovak iránti szerelme, ami szerinte a génjeibe van kódolva. – Nekem a westernlovaglás a mindenem. Ezt lehet a sport, illetve a munka szolgálatába állítani, én az utóbbit választottam. Kezdetben sokan idegenkedtek tőle, Amerika-majmolásnak tartották, de mára sikerült elfogadtatni. Rendszeresen hívnak bennünket bemutatókra, rendezvényekre, kiállításokra. Beléptünk a Magyar Lovas Szövetségbe, ahol a western sportlovaglás elnöke vagyok. Szép eredményeket érünk el, már négy magyar bajnokunk van, és Közép-Európában is jegyeznek bennünket.
De sokszor felkiáltottak a régi idők gyerekei: „Játsszunk cowboyosat!” Nyilván a kamaszkori indiánregények élménye, a mérhetetlen kalandvágy is szerepet játszott abban, hogy Zoltán ezt az életformát választotta. Annak dacára, hogy a westernlovaglás, a telep működtetése költséges mulatság, a tulajdonos már nem tudná másképpen elképzelni az életét. Számára a szabadságérzés a legfontosabb. Amikor kedve tartja, felül kedvenc lova hátára, és nekiindul az ezerarcú alföldi pusztának, átgázol a nádasokon, s ha úgy adódik, a szabadban alszik és nézi a csillagos eget. Ezt az élményt nem cserélné el semmi mással.
– Nemrég Zala megyében, Kacorlak környékén befogtuk azt a szabadon kószáló szürkemarha-csordát, ami másfél éve csatangolt a környéken és milliós károkat okozott – meséli az 51 esztendős kecskeméti cowboy. – Rengeteg sületlenséget hallottam a médiában nyilatkozóktól, azt például, hogy több száz ember kellene a gulya befogásához. Mi heten három óra alatt nyakon csíptük az ötven állatot. Számunkra ez rutinmunka volt, bár ilyen elvadult állatokkal még nem találkoztunk.
Silverado egy szelet vadnyugat az Alföld közepén. Elsőre megérinti a városi látogatót. Aki egyszer megfordul itt, biztosan visszavágyik. A baráti kör egyre csak bővül, több százan vannak már. Ahogy kikanyarodok autómmal a köves útra, magam is sóvárogva nézek vissza.