Ha piros és viszket

A betegség iránt a sertés bármely életkorban fogékony lehet, a malacok már szopós korban fertőződhetnek, de a tünetek leghamarabb 3-4 hetes korban jelentkeznek. Az atkák állatról állatra, közvetlen érintkezés útján terjednek, a tartási helynek, az alomnak és az eszközöknek csak másodlagos szerepük van. A fertőzöttséget a tünetmentes, de atkahordozó tenyészkocák és kanok tartják fenn, ezek vihetik be egy másik állományba. A betegséghez szükség van valamilyen ellenálló képességet csökkentő hatásra is. Ilyen lehet például a zsúfolt tartás, a rossz higiéniai viszonyok, a takarmányozási hibák, a vitamin-, ásványianyag- és nyomelemhiány, egyéb betegségek (orsóférgesség, bélhurut), stresszhatások (malacok elválasztása, hízók falkásítása).
A kezdeti tünetek sokszor észrevétlenek, máskor a bőrelváltozások kifejezettek, és azokat egyéb okokkal magyarázzák (allergiával, túlérzékenységgel). Olykor csak akkor gondolnak a rühösségre, amikor már pörkképződés, bőrmegvastagodás, vagyis az idült forma jelentkezik. Kezdetben az orrháton, a fülek tövén, belső felületén, a szemek környékén, a lábak hajlataiban a bőr kipirosodik, viszket. Ha nagyon alaposan megnézzük, apró göböcskéket, hólyagokat látunk, amelyek közepét vékony, vörösesbarna pörk fedi. Ezek később összefolynak, a hát, az oldalak és a combok felé is terjednek, korpaszerű pikkellyé változnak, majd vastag, repedezett, szürkésfehér var borítja ezeket a területeket. A bántalom idültté válásával a bőr megvastagszik, redőket képez. Az erős viszketés miatt az állat vakaródzik, a bőr kisebesedik és a sebek gyakran baktériumokkal fertőződhetnek (bőrgyulladás). Az állandó viszketés a sertéseket nyugtalanítja, kevesebbet esznek, roszszul hasznosítják a takarmányt, elhanyagolt esetekben a fiatal állatok nagyon lesoványodnak.
Noha a bántalom kezelésére számos készítmény (lemosásra, permetezésre, fürösztésre), injekció, takarmányba keverhető gyógypremix áll rendelkezésre, mégis alig van olyan állomány, ahol végképp sikerül megszabadulni a rühösségtől. Ennek oka, hogy a kezelések eredményessége csak részben függ az alkalmazott szertől, ugyanolyan fontos a szakszerű kezelés.
A kezelések gyakori hibája, hogy az állomány nem minden egyedét kezelik. Súlyos pörkképződéskor nem puhítják fel, nem távolítják el a pörköket. A szer nem jut el a rejtettebb helyekre. Kevés a kezelések száma: az atkák elpusztításához 7-10 naponként megismételt, legalább három-négyszeri permetezés, lemosás vagy fürösztés szükséges. A kezelésekkel egy időben nem gondoskodnak az ólak, a berendezési tárgyak, az eszközök lemosásáról. Nem tesznek különbséget a szerek kijuttatási módjai között: ami lemosásra jó, nem biztos, hogy jó permetezésre is. Füröszteni csak a malacokat érdemes. Baj az is, hogy nem a használati utasításnak megfelelően alkalmazzák a szert.