Hová tűnt a szilva íze?

Milyen fura ellentmondás, hogy pont az Olasz kék esett el először ebben a csatában, amely évtizedek óta az egyik legfinomabb szilva volt. Pedig a Kertészeti Egyetem nemesítési tanszékén is szerették volna megmenteni ezt a fajtát az utókornak, de minden erőfeszítés ellenére végül is a vírus győzött. Ma pedig azt tapasztalhatjuk, hogy a kiváló Besztercei szilva fog kikopni a termesztésből, annak ellenére, hogy igazi hungarikumnak számít, és a magyar szilvapálinka első számú alapanyaga. Szerencsére megvan még a pálinkafőzőknek a Penyigei, valamint a Panyolai, amelyet Nemtudom szilvának is neveznek. Ezek is bizonyítják, hogy lehetne jóízű, ugyanakkor vírusellenálló fajtát nemesíteni.
Sőt, ha a Nemzeti fajtajegyzéket böngésszük abból a szempontból, hogy melyik fajta ellenálló és jóízű, akkor találunk ilyeneket: Montfort, Ruth Gerstetter, Sermina,  Utility, no és a Zöld ringló. De ezeknél más termesztési nehézséggel, például az önmeddőséggel vagy a termésbiztonság részleges hiányával találkozunk. A termesztésbe vont fajták közül a Stanley közepesen fogékony, ám korábban jobb minősítést kapott, így lett hazánk vezető fajtája ez az amerikai szilva. A szerb fajták is elterjedtek, például a Cacanska lepotica (Csacsaki szépség). Szép, de nem olyan ízes, mint a Besztercei, hiába ő az „édesapja”. Ugyancsak Szerbiából származó fajta a Valjevka, amelynek gyümölcse sarkavírus-toleráns, de íze sajnos elmarad a Besztercei szilváétól. A német nemesítő műhelyekben előállított fajták ugyancsak szerényebb ízzel rendelkeznek. Érdemes azonban a nevüket megjegyezni és kipróbálni. Ilyen például az Elena, a Hanita, a Jojo, a Katinka, a Presenta és a Tegera. A Hanita ezek közül kiemelkedik jó ízével is. Ezt magam is tapasztaltam, amikor az Érdi Gyümölcskutató Intézetnél kóstolhattam. Augusztusba érik, kék és öntermékeny. A Hanita példája azt mutatja, hogy megdőlni látszik az az állítás, amely szerint valamennyi vírusellenálló szilva gyenge ízű. Persze a nemesítő bajban van, amikor a jó ízért vagy éppen a muskotályosságért felelős géneket keresi, ugyanis nem tudni pontosan, a szilva kromoszómaszerelvényén hány gén felelős ezért a tulajdonságért. A keresztezéses nemesítésben ma még megmarad a bizonytalanság: a születendő utódokban ötvöződik-e a vírustűrő képesség a fűszeres zamattal vagy sem? A jól sikerült keresztezési kombinációkat pedig üzleti titoknak minősítik a nemesítő műhelyek, vagy éppen szabadalomnak, így aztán ezt az információt egyre kevésbé közlik a nyilvánossággal.