Szépen termett a szekérlőcs

A minap betörtek Szabó Károly biharkeresztesi házába. Nincs is ebben semmi különös, hiszen manapság gyakorta be-betörnek a faluszéli, városszéli házakba, és visznek mindent: tyúkot, kolbászt, krumplit, aranyat, tévét. Szabó Károlytól azonban nem vittek el semmit – csak egy jelvényt. Egy Kiváló Dolgozó jelvényt. Igaz, tyúkot, kolbászt, krumplit, netán aranyat nehéz is lett volna lopni tőle – nem tart ilyeneket. Kiváló Dolgozó jelvény azonban nem minden bokorban terem. Nyilván ezért akadt meg rajta a betörők szeme, akik talán sose dolgoztak életükben. Különben tudnák, mennyit ér egy ilyen plecsni most.
Szabó Károlynál se sok van, csak három-négy. De például kalapácsból, metszőollóból, isztikéből, üllőből, szekérlőcsből, járomból, gerebenből, birkaollóból több száz. És akkor még nem számoltuk a kulcsokat, lakatokat, kulacsokat, rádiókat, szamár- meg lópatkókat, mérlegeket, telefonokat, katonaládákat – ha felleltározná mindet, a háromezres szám biztosan kijönne.
A biharkeresztesi rokkantnyugdíjas ugyanis megszállott gyűjtő. Érdekli minden, ami egy vidéki település régi életében nap mint nap használatban volt. Míg más a kiskertjében murkot meg petrezselymet nevel, a melléképületekben tyúkot, libát meg malacot tart, ő régi tárgyakat. A városszéli porta ma már valóságos múzeum, ahol a messziről jött vendég is egyre gyakoribb.