Kincset legelnek és tejelnek

– A fiam ötlete volt, és bevált. Azelőtt idejártak hozzánk tejért, ami nem szerencsés, mikor mindig annyi a dolgunk. A tej annyira kapós lett, hogy szeretnénk megcélozni a sátoraljaújhelyi piacot is – mondja Juhász Sándor Mikóházán. Öccsével és szüleivel együtt ma övék a zempléni táj legnagyobb tejelő tehenészete. – A nyolcvan tehenünk naponta körülbelül 1500 litert ad. A javát az Alföldtejnek adjuk el, és körülbelül 200 litert hord szét a fiam. Elég sok energiánkba telt, mire ehhez minden engedélyt és a speciális szállítókocsit beszereztük, ám aki a mi tejünket issza, visszavágyik hozzánk. Az emberi szervezet nem literben meg kilóban méri a táplálékot. A dombokon rengeteg gyógyfű nő, tavaly volt itt egy kutatócsoport, akik szerint valóságos kincset legelnek a teheneink, amihez forrásvizet isznak. Ettől olyan gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban a tejük.
Míg a farmra megyünk, a házigazdától megtudom, hogy a nyolcvanas években, mint sokan a Hegyközből, ő is fölkerekedett szerencsét próbálni. Egy budapesti gépszerelő vállalatnál, majd Németországban dolgozott. De hazahúzta a szíve, az esze pedig azt súgta: abba vágjanak bele, amihez már nagyszülei is értettek, a tehéntartásba. Ennek lassan tizenhat éve, s az induláskor vásárolt állomány szaporulatait megtartva ma már csak a bikákat cserélik, vérfrissítés végett.
– Mi nem kérünk a mesterséges megtermékenyítésből! – legyint mosolyogva. – Ennyi élvezet a bikáknak is kijár! Emellett tavasztól őszig szabad legelőn bóklásznak a jószágaink, télen pedig, mint most is, az általunk termesztett igen gazdag tápértékű mixelt szemes takarmányt meg a hegyi szálast eszik. Én, az öcsém és a 24 éves autószerelő fiam is elvégeztük az ezüst-, illetve az aranykalászos gazdatanfolyamot. A fiam nagyon szereti ezt a munkát, állatbolond ő is. Vannak hobbilovaink is, anyámék pedig őshonos baromfit tartanak.
Kiépítették a gazdaságot, mutat körbe büszkén. Korszerű fejő- és hűtőház, istállók, takarmánytárolók. Egy jó szénatároló ugyanis ötven évig is szolgál egy gazdaságot, és a hegyi legelőn kaszált szénát meg kell becsülni.
– Van adósságunk is jócskán, mert a pályázatokhoz az induló pénzt nekünk kell előteremteni. Az idén megépül a szigetelt trágyatároló, ami uniós támogatású beruházás, mert környezetvédelmi követelmény az élővizek, ivóvízbázisok védelme. Tavaly sok mindenbe belevágtunk. Akkor még nem tudtuk, hogy a tej literenkénti felvásárlási ára 95-ről az idén lezuhan 62 forintra. Az Alföldtej, ahol három éve részvényesek is vagyunk, azt mondja, sajnos nem tud többet fizetni, mert a hipermarketekbe ömlik az olcsó külföldi tej, ami lenyomja az árat.
– Mennyi lenne az ideális felvásárlási ár?
– Mi legalább 90 forint plusz áfát tartanánk reálisnak, mert közben szinte mindennek az ára az egekbe szökött. Én megértem, hogy versenyhelyzetbe kerültek a hazai tejfeldolgozók. Azt viszont nem, hogy a külföldi tejek beltartalmát senki nem vizsgálja, pedig a miénknél még a benne lévő sót is mérik. Sajnálom a vevőt, akit csak az érdekel, hogy az akciós tej 110 forint,   az már nem, hogy értékét tekintve közelében sincs a magyar tejnek. De reméljük, hogy nem marad ez így. Hiszen nekünk ez a gazdaság az életünk! Annyit tehetünk, hogy növeljük a saját értékesítést.