Gyula kolbászkirálya

Stéberl András a város olyan büszkeségei, hírességei közé tartozik, mint például Erkel Ferenc vagy Simonyi Imre költő. Családja ötödik gyermekeként, 1888-ban született Pozsony vármegyében. Tizenöt éves korában egy híres hentesmesterhez szegődött tanoncnak, majd bátyja invitálására Gyulára ment, ahol Balogh József kolbászgyártó üzemében helyezkedett el. Itt sajátította el a kézi kolbászgyártás műveleteit. Egy év múlva iparigazolványt váltott és megnyitotta első üzletét. Közbejött az első világháború, négy évig katona volt, majd mindent a nulláról kellett kezdenie. Nagyon nehéz anyagi helyzetben volt, de kitalált egy remek marketingötletet. Felvett tíz munkanélkülit, Budapestre küldte őket, hogy a legjobb üzletekben Stéberl árukat kérjenek, keressenek. Természetesen ezekről senki se hallott, de az ügynökök addig-addig érdeklődtek, mígnem a kereskedők kénytelenek voltak belőlük rendelni.
A húszas évek elején már nemcsak itthon, hanem szinte minden kontinensen kedveltté vált a gyulai kolbász. A vállalat fokozatosan fejlődött, saját sertéshizlaldája volt, és téliszalámit, csemegeszalonnát, sonkát meg virslit is gyártott. Az 1935-ös brüsszeli világkiállításon a gyulai kolbász aranydiplomát kapott, de az elismerések itthon se maradtak el. A negyvenes évek elején a korszerű húsüzemnek már 250 alkalmazottja volt. Közben Kiss Sándor iparművész elkészítette a gyár védjegyét, ma is ez használatos.
Stéberl az új termelési eljárásokat megvalósítva már a harmincas években modern raktárhelyiségeket, füstölőket és nagy teljesítményű hűtőberendezéseket működtetett. A második világháborúban jelentős megrendeléseket kapott a honvédségtől és máshonnan, de a háború után az állam komoly öszszeggel maradt adósa. A gyárat 1948-ban államosították, és a család vagyon nélkül maradt. Az államosítás után az üzem új vezetői a tulajdonos munkájára nem tartottak igényt, s ez minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy rá két hónapra meghalt.
Stéberl András ma is példaként állhat előttünk: önerejéből lett elismert gyártulajdonos, miközben külföldön is sikereket ért el. Ma úgy mondanánk, hogy „brandet”, azaz márkát épített, ami a messze földön híres gyulai kolbász lett. Modern gondolkodását jelzi, hogy rájött, hogyan lehet reklám- és marketingfogásokkal élni. Az ő nevéhez fűződik az iparszerű húsfeldolgozás Gyulán.
Sorsa elgondolkodtató: negyven év alatt felépített egy sikeres vállalkozást, amit egyetlen tollvonással elvettek tőle, s ezt nem is élte túl.