Négylábú karbantartók

Az állat és a legelő egymásrautaltsága nem csak gazdasági kérdés, hiszen fontos környezet- és természetvédelmi szerepe is. Aki valaha legeltetett, az tudja igazán, mit jelent, ha csak egy szezonban is kimarad a terület használata, annak kellő állatlétszámmal történő legeltetése, trágyázása. Máris megváltozik a növényi összetétel, megkezdődik a táj pusztulása, elvadulása. Az még nem olyan nagy baj, sőt bizonyos szempontok miatt még előnyös is lehet, hogy az értékesebb gyepek pázsitfűféléi és pillangósai mellett megjelennek a gyomnövények (gyermekláncfű, útifűfélék, cickafark), csak azok aránya meg ne haladja a húsz százalékot. Sok problémát még azok a gyomfüvek sem okoznak, melyek alacsony termésűek, gyorsan magot hoznak, majd elszáradnak (puha rozsnok, egérárpa, szagos borjúpázsit, fenyérfű, szőrfű). Egyre több lesz a savanyú fű, de még a gyengébb legelők édes füveit, aljfüveit is szálfüvek váltják fel.
Kedvezőtlen jelenség az állandó gyomnövények térhódítása, főként akkor, ha azok között sok a mérgező (kutyatejfajok, boglárkafélék, zsurlók, őszi kikerics, üröm, nadragulya, tavaszi hérics, foltos bürök, csattanó maszlag, beléndek). Az általuk okozott kár nemcsak a legelt mennyiségtől, de az állat fajától, állapotától, életkorától is függ. Legérzékenyebb rájuk a ló, legkevésbé a juh. Érzékenyebbek a nagyon fiatal, a vemhes és az öreg állatok. Vannak olyan növények, melyek megváltoztatják a tej ízét (például a boglárkaféléktől és a fehér ürömtől keserű lesz). A kutyatejtől rózsaszínű, a zsurlóktól pedig kékes színű lesz a tej. Két legeltetési szezon kihagyása után már a kórós gyomok (lósóska, ökörfarkkóró), a szúrós, tüskés gazok (tövises iglice, bojtorján szerbtövis, útszéli bogáncs) és bokrok (bodza, galagonya, kökény) is kezdenek elterjedni.
Főként aszályos területeken ritkul a növényzet. Ez akkor lehet veszélyes, ha a talaj erősebben lejt, mert itt a hirtelen lezúduló nagyobb csapadékmennyiség a természetes gyepnövényzet hiánya miatt eróziót okozhat. Mindez természetesen együtt jár az élővilág megváltozásával is: más lesz a rovarfauna öszszetétele, csökken a kis emlősök száma, s eltávoznak a ragadozó, de az egyéb fészkelő madarak is.
Az ilyen legelők helyreállítása, felújítása sok időt, még több anyagi ráfordítást igényel, ezért legjobb a biológiai megelőzés, vagyis a legeltetés. Egy hektár legelő „karbantartását” két felnőtt ló, öt egyévesnél fiatalabb szarvasmarha, három egy-két éves szarvasmarha, kettő tejelő tehén vagy tizennégy juh, illetve kecske folyamatosan „elvégzi”.