Vessünk babot!

Sárga hüvelyű bokorbabból több fajta közül is választhatunk. Korán érik és szálkamentes például a Budai piaci és a bőtermő Debreceni sárga. Magjuk fehér, csakúgy, mint a Maxidoré, amely szintén szálkamentes, középérésű fajta, ugyanakkor ellenáll a mozaikvírusnak és a babfenésedés nevű betegségnek. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik a Lada is, míg a Cherokee fekete magvú, szálkamentes, középkorai érésű, a környezeti körülményekhez jól igazodó, megújulásra képes fajta. Betegségeknek ellenáll a szintén szálkamentes Janka, amely fehér magvú és középkésői érésű. Az utóbbi időben egyre népszerűbbek a zöld hüvelyű zöldbabok, egyik jeles képviselőjük a Buvet. A baktériumos betegségnek ellenáll, középkorai érésű, bőtermő és ízletes fajta, mely mélyhűtésre nagyon alkalmas.
A zöldbabok után pedig következzenek a kifejtő-, illetve szárazbabfajták. Ilyen például az Anita, mely nagy magvú, halványbarna alapon sötétbordó cirmokkal. A Sári átmenetet képez a zöld- és szárazbabok között, mert sárga színű hüvelyei zsenge állapotban zöldbabként, a fejlődő szemek kifejtőbabként, illetve később szárazbabként fogyaszthatók. A száraz szemek cirmosak, viszonylag nagyok. A Rocco közepesen nagy magvai drappok, lilásbordó cirmokkal, zsenge állapotban kifejtőbabként szedhető. A Békési fehér nevében hordozza magszínét, nagy előnye, hogy érés után nem pereg ki a magja a hüvelyből.
Érdemes helyet adni kertünkben a babnak, mert tápláló, sokféleképpen elkészíthető. A saját termésű zöldbabban biztosak lehetünk, hogy mindig friss, szemben a piacival. És a szárazbabot sem kell napokig áztatni, majd kuktában főzni, hogy megpuhuljon, mint a boltban vett, néha külföldről származó termést.