Zsurlóteával permetezett szőlő

A szőlő inkább a kötött, meleg, kövesebb talajt szereti, de homokon is megnő. Ültetés előtt a talajt 60-80 centiméter mélyen meg kell forgatni, homoktalajoknál szalmát, kukoricaszárat bedolgozva, hogy a szél ne sodorja el. Tápanyag-utánpótlásra legjobb a vegyes istállótrágya, a komposzt, kiegészítve ásványi anyagokkal, például alginittel, bentonittal és bazaltporral. Előtte érdemes a talajt bevizsgáltatni. A szőlőfajták közül a környezetünkben már jól beváltakat érdemes választani.
Milyen növények lehetnek a szőlősorok között? Odaillik a hagyma, az uborka, a retek, a borsó, a spenót, a sárgarépa. Ne termeljünk viszont paradicsomot, paprikát, póréhagymát, salátát, zellert, tormát. Nem kell kiirtani a mezei sóskát és a vadárvácskát. Ellenben távolítsuk el a cickafarkot, az ürömöt, a mezei szulákot.  A betegségeknek ellenálló szőlőfajta megválasztásával pedig már megtettük az első lépést a sikeres növényvédelemben.
A már meglévő szőlők védelmét a kora tavaszi, 10 százalékos mészkénlével történő lemosó permetezéssel kezdjük. Rügyfakadás után, virágzás előtt peronoszpóra és lisztharmat ellen jó a bordói lé és a kén egyszázalékos oldata, július derekáig mintegy öt alkalommal. Növényi permetleveket is használhatunk. A szőlőperonoszpórát és a lisztharmatot zsurlólével előzhetjük meg a hajtásnövekedés időszakában. Ez jó a szürkepenészre is, csak ki kell egészíteni algamésszel vagy kőzetőrleménnyel, amíg a fürtök lazák. Zsurlóból így készíthetünk permetlevet: egy kilogramm  nyers vagy másfél kilogramm száraz zsurlót tíz liter esővízben megfőzünk, majd ezt az ötszörösére hígítjuk. Hatásos gyümölcsmonília, rozsda, varasodás, paradicsomnál pedig levélfoltosság megelőzésére is.