Üzenjük

Mivel az okozott kár összetéveszthető a kósza pocok és a vakond által okozottakkal, öszszehasonlítást közlünk a jellegzetes tünetekről. A hazánkban élő földikutyák tájegységenként, illetve eltérő életmódjuk szerint négy típusba sorolhatók. Viselkedésükben nagyon sok a rejtély. Többnyire föld alatt, magányosan élnek, tavaszonként két kölyköt hoznak a világra – a pockok évente akár 12-szer 3-13 fiókát, a vakondok évente kétszer 3-9 fiókát kölykeznek. A mindössze arasznyi, igen erős, mozgékony földikutya akár százméteres járatokat is építhet, igen rövid idő alatt. Egyes típusai nem alszanak téli álmot, más típusok nyáron is hónapokra eltűnnek. A földikutya tápláléka növényekből áll, ezekből nagy mennyiséget halmoz fel föld alatti raktárában. Járatai homokos talajon 4 méter mélyre is lehatolhatnak, kötött talajon egyre közelebb futnak a felszínhez, nagyon kötött, agyagos talajban akár 5-10 centiméterre a felszín alatt. Homokos talajban előfordul, hogy felszíni járata, földkupac nem is látható, jelenlétére csak a jellegzetesen elharapott növények utalnak. A földikutya a fás növények gyökereit nem, csak lágy szárú gyökereket, gumókat, hagymagumókat rág, illetve hegyesszögben elharap, mintha ollóval vágták volna el – szemben a pocokkal, amelynél apró rágásnyomok láthatók, valamint a rovarokkal és lárvákkal táplálkozó vakonddal, amely nem rágja meg a növényeket, csak esetleg kitúrja a földből. A pocoknak nyitott járatai vannak, sokszor csak egy lyuk látható, ahol a pocok ki-be jár, földkupac nélkül. A pocokjáratok felszín közeliek, a fészek is csak fél méter mélyen van, míg a vakond három emeletet épít, egy méter mélységig lefelé, elágazó járata száz méter is lehet. A rágcsálók riasztására bevált biomódszereket ajánlhatjuk: a pockokat távol tartja a fehér mustár, a vakondot a ricinus, a kutyatejfélék, valamint a vakondtúrás megnyitása. A járatokba áramló szél ugyanis nyugtalanítja, elűzi, mint a földbe ásott sörösüveg rezgése és fütyülő hangja. Mindezekkel a földikutya esetében is próbálkozhatnak.

Bakai Géza, Fót. A kajszibarackot a tapasztalatok szerint nedvesebb és kötött talajon szilvaalanyba oltják, itt jóval alacsonyabb a gutaütés veszélye, és nagyobb a terméshozam. Száraz homoktalajon a barackmagoncra történő oltás is kedvező.