Üzenjük

Vári Mihály, Dabas. A szilva az egyik legegészségesebb gyümölcsünk, akár frissen, sütve, főve, aszalva vagy mér­tékletesen pálinkaként fo­­gyasztva. Legértékesebbek a mag­va­váló kék szilvák, amelyek vértisztító, méregtelenítő hatásúak, magas ká­­liumtartalmuk lúgosítja a szer­vezetet, fogyasztásuk kedvező a szív- és ér­rendszeri, valamint emésztőszervi betegségek megelőzésére és gyó­gyítására. Tapasztalatok szerint a rendszeres szilvafogyasztók körében vastagbélbetegségek, tumorok szinte nem is jelentkeznek. Friss fogyasz­tásra bármelyik szilva, tárolásra a későn érő, vastag húsú, nagyobb szárazanyag-tartalmú fajták ajánl­ha­tók, ha szedéséretten, de még keményen – kocsánnyal együtt, ham­vasan – szüretelik. Kedvező, ha napnyugta után, lehetőleg fogyó hold idején szedik a terméseket, mert ilyenkor a tápanyagok behúzódnak, ami javítja az eltarthatóságot. A jól szellőző, hűvös helyiségben száraz szalmába vagy érett gabonamagvak közé egyenként süllyesztett szilvák hosszan megőrzik a frissességüket. A szintén nagyon egészséges, sűrű szilvalekvár a fán érett, fűszeres ízű besztercei szilvából a legfinomabb, de bármelyik érett kék vagy vörös szilvából is főzhető. Legjobb, ha szabad téren, az ültetvény szélén vagy közelében történik a lekvár­fő­zés, hisz ilyenkor a szállítási költség megtakarítása mellett a magas fűtő­értékű szilvamagvak és letört ágak fűtőanyagként felhasználhatók, a magas káliumtartalmú fahamu – mű­trágyaként – az ültetvénybe vissza­juttatható, csakúgy, mint a gyümölcs mosóvize. Mindemellett a szabadban főtt szilvalekvár zama­to­sabb, főként cserépedényben tá­rolva.