A mi fenntartható kertünk
Egy hete írtunk arról, hogy magánkezdeményezésű verseny indult a fenntartható kertekre vonatkozóan. Arra gondoltunk, néhány mondatban mi is beszámolunk arról, a Szabad Föld Kertjében milyen fogásokat alkalmazunk azért, hogy egyre egészségesebb legyen a talajélet, növekedjen a biológiai sokféleség.
Fotó: Németh András Péter
Fotó: Németh András Péter Az elején kezdve: mi minden évben több mázsa – állatainknak hála saját termelésű – trágyát forgatunk a talajba. Illetve, ha nem ásunk, akkor egyszerűen a palánták alá kerül be az érett trágya, a komposztált anyag. Ezekből gyakran csak a felszínre szórunk, vagy mulcsoljuk a növényi tövek környékét. Mulcsként használunk nagyon sok kitépett gyomot, levágott gyepet, beszáradt szénát. A gyom nálunk haszonnövény is egyben. Az ágyások egy részét letermés után nem kapáljuk, hagyjuk „gazt” növeszteni. Ezeket sarlózzuk, kaszáljuk, jut az állatok számára takarmánynak, a maradék mulcsként hasznosul, s ha még mindig van, az megy a komposztálóba. Hasonló a sorsa az avarnak is. A lényeg, hogy a gyomot nem hagyjuk felmagzani, akad elég gyommag így is a talajban.
Hasonlóan a hullott gyümölcs – keveset permetezzük a fákat – is a konyhára, az állatok elé, illetve a maradék a komposztba kerül. A komposzt soha nem lát viszont konyhai hulladékot: a zöldségek héja, maradványa állataink takarmánya, miként a főzési maradék is az.
A metszés után a gallyakat – amióta nincs kecskénk – kévékbe kötjük, megszárítjuk. Jó gyújtós a cserépkályhához, a kemencét és a grillezőt tápláljuk vele. A hamuval a földet trágyázzuk.
A lényeg: a földünkön megtermett növényi hozam egy grammja sem hagyja el a kertet, hanem visszaforgatjuk valamilyen formában.
