Egy szerény mester

Családtörténelmileg alakult ez így, hiszen édesanyja a Hungária körút melletti MÁV-telepen volt fodrász, s a körút szélesítése miatt a vendégkör megtartásának szándékával helyezték át egy közeli utcába az azóta is működő szalont. Édesapja orvosi műszerész volt, a Medicorban dolgozott. Erdőhelyi István már gyermekként is sokat tartózkodott a fodrászatban, s értelemszerűen fodrásznak tanult a 12-es Számú Dallos Ida Szakmunkásképző Intézetben. Csak érdekesség, hogy Pesterzsébetről járt Budára az órákra, s mikor végzett, az iskola épületét visszakapta egy szerzetesrend, az intézmény pedig Pesterzsébetre költözött, a lakóhelyüktől nyolcszáz méterre.

Talán az előzményeknek is szerepe van abban, hogy Erdőhelyi István nagyon kényes a pontosságra. Két műszakban szépíti a vendégek frizuráját, ha reggel fél hétkor nyit, akkor háromnegyed ötkor szól az ébresztőórája, hogy még a reggeli tumultus előtt megérkezzen, a délutáni műszak pedig fél tizenkettőkor kezdődik számára. Harminc év alatt egyetlenegyszer késett el, méghozzá „nagyon csúnyán”, amikor a Hungária körúton egy kamion­ beszorult a felüljáró alá. Akkor még nem volt mobiltelefon, így nem tudta értesíteni az első vendégeket. – Szörnyű volt – mondja sok-sok év távlatából, de még ma is beleborzongva.

Értelemszerű, hogy nagyon nem szereti, ha késik a vendég, és ha sokat késik, akkor nem csinálja meg a haját. – Ha húsz percet késik, akkor borul az egész nap. Egy ember miatt pedig nem okozhatok kellemetlenséget sokaknak. Lehet, hogy az az egy vendég megsértődik, és nem jön többé, de ha mégis elkészítem a frizuráját, és hat-nyolc embernek azt mondom, hogy bocsánat, bár időre jött, üljön le, és olvasgasson húsz percet, akkor abból nagyobb károm keletkezik – magyarázza a fehér köpenyben dolgozó férfi.

Megfigyelem azt is, hogy a fodrászüzletben vezetékes telefon cseng, és cseng is, mert előjegyeztetik magukat az emberek. Ne hívják otthon vagy út közben bárhol, a munkaidejében történjen ez is. És így mindig ott van a határidőnaplója az asztalon, ahová beír mindenkit. Ha otthon, az autóban és a szalonban is lenne egy-egy notesza az időpontokból, na, abból tényleg hatalmas káosz keletkezhetne.

Megtudom, hogy a Covid alatti állami rendelkezéseknek megfelelően kénytelen volt bezárni egy hónapra. Viszont vállalkozóként kapott arra az időre állami támogatást, és kipihente magát, gyakorta a telken volt, és horgászott is néhányszor. Megjegyzi, hogy utoljára 1988-ban pihent két hétnél többet, mikor elvégezte a szakmai iskolát.

Az 1994-ben mestervizsgát szerzett férfi a legnagyobb sikerének a két gyermekét tartja, a lánya a tanulásban, a fia a sportban jeleskedik. A lány idegenforgalom–turizmus szakon egyetemista, míg a fiú felnőtt kategóriában igazolt jéghokiversenyző.

Szolid, visszafogott stílusú, de ha a vendég úgy akarja – mivel figyeli a világ, az ország, Budapest, a kerület, a lakókörnyezet híreit –, elbeszélget vele bármiről. Jártak, s járnak hozzá politikusok, művészek, zenészek is. A színművész Újvári Zoltánt, a zenész D. Nagy Lajost, és egykori válogatott kézilabdások nevét említi.

A gyerekkori igazi angol matchboxai még mindig megvannak. Még a fia sem játszhatott vele, annyira féltette. Mikor ideje van és a gyereknek nincs jégkorongmeccse, leginkább horgászik.

Egy szakmai minősítő internetes oldalon azt írták a nevéhez: „A leg­jobb :-) Az egész család oda jár.”