Banánliget pálmafákkal

A kertészek körében is megoszlik a vélemény, vajon illik-e a magyar kertekbe az egészen más tájakon megszokott trópusi növény, legyen szó banánról, pálmáról, netán más különlegességről. Mindegy is a válasz, mert az élet bizonyítja: egyre többen szentelnek rá pénzt, illetve energiát, hogy a környezetüket efféle növényekkel ékítsék. S nem ördögtől való ma már, hogy ezeket sikerrel neveljük az otthonunkban, ugyanis mindegyikből akad egy sor olyan faj, fajta, amelyik bírja a telet, illetve kicsi rásegítéssel, gondoskodással megoldhatjuk a túlélésüket. (Ezúttal nem szólunk a cserepekben, nagy dé­­zsákban nevelt, meleg és fényes helyen átteleltetett fajokról, fajtákról.)

Már idehaza is több kertészet foglalkozik a szabadban egész évben nevelhető fajokkal. A pálmák közül sok eredetileg is tűri a hideget, mert például a magashegységek lakója, ahol a fagy gyakorta előfordul. Ilyen a nálunk egyre népszerűbb kínai kenderpálma is. Ennek idősebb, nagyobb példányai kibírják az itthoni telet. Ebből is érzékelhető, hogy néhány évig érdemes könnyebben mozgatható dézsában nevelni, majd télire bevinni, s aztán az öregebb példányt már elültethetjük a szabadban.

Napfényes, széltől védett területet válasszunk. A talaj legyen jó vízáteresztő, mert bár ez a pálmaféle szereti a vizet, de azt nem, ha a gyökerei vízben panganak. Az első években tél elején gondoskodni kell róla: a törzsét kupacoljuk be jól tömörítve szalmával, avarral, majd ha nagy hideget ígér a meteorológia, arra a néhány éjszakára hasznos lefedni a kupacot is pokróccal, ponyvával. Ekkor érdemes a pálma törzsét is körbetekerni néhány sornyi ponyvával, zsákvászonnal, nádszövettel, akár fóliával is. Aztán, ha elmúlt a nagy fagy, ezt távolítsuk el, nehogy befülledjen. A pálma csúcsára, a levelek eredésére is figyelni kell télen: megmaradhat benne a víz, a hó, s ha ez megfagy, károsíthatja az új levelek fejleszté­séért felelős részeket. Ezért jó ezt is kissé lefedni.

Banánokat is látni a kertekben, talán még többet is, mint pálmát. S nem csak a kicsi, alig méteresre növő fajokat, hanem bizony 3-4 méteres példányok is előfordulnak, nagy, akár másfél méteres levelekkel. A banánok közül a legelterjedtebb télálló fajták a Musa basjoo fajhoz tartoznak. Ezt nevezik télálló banánnak vagy japán banánnak, annak ellenére, hogy Kínából származik.

Ez a banán itthon is megél, ha a tél előtt a töve fölött nagyjából 20-30 centi magasan levágjuk, majd a tövétől számítva jó méternyi sugárban vastagon, legalább fél méter magasságban tömören feltöltjük szalmával és avarral, aztán az egészet leborítjuk ponyvával. A lényeg, hogy a töve ne fagyjon meg. A gyöktörzséből hajt majd új leveleket, olyan gyorsan, hogy a nyár közepén már megint több méter magas lesz a fa. Sőt akár több is, mert ebből több tő is sarjadzhat. Ezeket egy idő után – mikor már saját gyökeret is fejleszt – leválaszthatjuk és elültethetjük.

A banánokat átteleltethetjük a pincében például úgy, hogy kiássuk a gyöktörzsét, lerázzuk a földet, majd papírba csomagolva, elfektetve tároljuk.