Édes csapda darázs ellen

Bányai László a Nyírség egyik legismertebb kertésze-szőlésze, aki már vagy hatvan éve van a pályán. Az idei esztendő a szőlészek réme volt. A bőséges nyári csapadék kellett ugyan, de a nyomában fellépő fertőzéseket az ellenségeiknek sem kívánták a szőlészkedők. Bár más kertészeti kultúrákat is vehemensen támadták a gombák, a baktériumok meg a mindenféle nyavalyák, de egyiket sem olyan erőszakosan, mint a szőlőtőkéket. Még az olyan tapasztalt szakembernek is komoly kihívást jelentett a tőkék megvédése, mint Bányai László, aki látott már azért egyet, s mást a pályafutása során.

– A gazda szeme hizlalja a jószágot, és az a szerencsém, hogy én nem csak hajtogatom, de gyakorlom is a mondást – fogad bennünket nyírszőlősi kertjében a nyolcvankét éves kertész, aki a városban lakik ugyan, de nem múlik el nap, hogy ki ne jönne kedves fái, tőkéi közé. – Másképp nem is tudtam volna megvédeni őket a fertőzéstől. Sok ismerősöm példája mutatja, hogy az idén elég volt két-három napot késni, utána már hiába permetezett az ember. A legtöbb betegséget ugyanis már nagyon nehéz gyógyítani, az a leghatásosabb módszer, ha megelőzzük.

Ezért nem szabad kihagyni például a tavaszi lemosó permetezést sem. Mert bármennyire is macerás, például a peronoszpóra október és március között neveli ki a spórákat. Megtudjuk a tapasztalt kertésztől, hogy már kora tavasszal hozzá kell látni a védekezéshez, de sokan kispórolják a lemosózást, pedig azzal lehet megalapozni a későbbi védekezést. Így a szőlő alattomos kórokozója, a peronoszpóra ellen is, ami ugyan hűvös időben képes eltitkolni a jelenlétét, de elég néhány milliméternyi eső és 10-12 Celsius-fok, máris támadásba lendül. És a gomba nem viccel, pillanatokon belül képes legyengíteni az állományt.

Ez a kert azonban makkegészséges, pedig már egy kis fagy is belecsípett, ami leginkább a kertet övező fiatal akácosok levelein és a szőlősorok előtt álló kökényfán látszik. Igen, ez a kökény nem bokor, hanem fa, és a termése is inkább szilva, mint kökény. Pár éves még csupán, a korábban már általunk is bemutatott lövőpetri kertészmérnök, Szőke Ferenc gyűjteményéből származik, és miután sikerült elűzni nagy kártevőjét, a szilvamolyt, az idén már rekordtermést hozott, amiből pálinka fő majd, talán még a tavalyinál is zamatosabb.

A szőlőtőkéken maradt fürtökből is az lesz, de ez már csak a maradék. Bányai László kertje a nyíregyházi piac legkeresettebb szőlőbeszállítója. Mennyiség dolgában ugyan nem vetekedhet a nagy szőlészetekkel meg a külföldi beszállítókkal, de minőségben, választékban verhetetlen. Hosszú évek óta az ő gyümölcse indítja a nyíregyházi piacon a szezont, tavaly nyáron például már július 11-én elkezdte a szüretet.

– A homokban rengeteg madárnyomot vettem észre azon a napon, melyek mind az egyik új fajtámhoz vezettek, amin már szép, érett fürtök lógtak. Kiderült aztán, hogy a madarak hamarabb felfedezték az érett szemeket, mint jómagam, pedig nem múlt el nap, hogy végig ne sétáltam volna a sorok közt – meséli nevetve házigazdánk, aki azt is elmondta, milyen trükkök segítettek a már érett fürtök megvédésében. Dinnyéket vágott félbe, majd megcukrozta azokat, így csalogatta el a fürtöktől a darazsakat és a foltos szárnyú muslicákat. De a dinnyére nem felejtett el keserű sót sem szórni, azt ugyanis nem szereti a házi méh, így elkerüli az édes ­csapdát.

Az őszi kert természetesen nem csak a szőlőről szól, lehet abban megcsodálni mást is. Például egy nagy kosár cseresznyére, vagy még inkább valami gömbölyű szilvára em­lékeztető gyümölcsöt is, de kiderül: se nem szilva, se nem cseresznye, hanem a Gingko biloba, magyarul páfrányfenyő termése. Ez a ritka fa húsz-huszonöt éves korától kezd teremni, Bányai Lászlóék kertjében is most fordult termőre egy szép, egészséges pél­dánya.

– Csemetét fogok belőlük nevelni, s ha már kiültethetők, szülőfalumnak, Pácinnak akarom ajándékozni. Gyönyörű fasor nő majd belőlük, nem lesz párja a Bodrogközben.