Mi marad a termelőnek?

Hosszú ideje dilemma az élel­mi­szer-termelésben, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem képviselői közül ki jár a legjobban? Vagyis ki milyen mértékben részesül a végtermék eladásakor keletkező haszonból? Egy német lap most megdöbbentő adatokkal ad választ a kérdésre.

Házunk tája2023. 11. 08. szerda2023. 11. 08.
Mi marad a termelőnek?

Vajon kinek éri meg a leginkább, mondjuk, a kenyér, a sütésre kész panírozott csirkemell, vagy akárcsak egy tojás előállításában és értékesítésében részt venni? A kérdés úgy is felvethető: agrártermelő, élelmiszer-feldolgozó vagy kereskedő legyek-e? Nos, aki nem tudná a választ, számára érdemes ideidézni a német Agrarheute agrárlap kutatási eredményeit. Előre leszögezhetjük: a legkevesebb jövedelemrész a gazdákhoz jut el, ezután következnek a feldolgozók, a legnagyobb haszon pedig az értékesítést végzőknél marad.

Ráadásul az évtizedek során az arányok egyre jobban romlanak. Az utóbbi években mind inkább terjednek a nagy élelmiszer-áruház­láncok világszerte, így Európában is. Ezzel együtt mind több kézen megy át a termék, mire a fogyasztó kosarába kerül. Sokat is utazik az árucikk, a korábbihoz képest több helyen és több időt tölt például a raktárakban is. Ezek a szereplők pedig rendre megkérik a szolgáltatás díját, vagyis ez is rárakódik a termék árára.

Az Agrarheute a Thünen Insti­tute eredményeit közli, amely a német viszonyokat vizsgálta, de a tendencia érvényes más országokra is. Eszerint a gazdálkodók átlagosan az eladási ár nagyjából 22%-ához jutnak hozzá, a fennmaradó 78%-on a feldolgozóipar és a kereskedők osztoznak. Példákat is hoznak: a tojás esetében 1970-ben a bevétel 84,5%-át kapta a termelő, ez az arány 2021-ben 37,6%-ra zsugorodott. A kenyér árából an­nak idején a búzát megtermelő paraszt az eladási ár ötödét kapta, manapság csupán az 5%-át. 1970-ben a húsféléknél a bevétel 44,1%-a­ került a gazdához, 2021-ben már csak az ötöde. A tejnél 57,2%-ról 36,4-re csökkent a termelőre jutó profitrész. A burgonyánál az ötven évvel ezelőtti 63-ról 23%-ra csökkent az arány.

Az élelmiszerek értékesítésénél a legnagyobb profitráta a nagy- és kiskereskedőknél alakul ki, a feldolgozók is csak alig járnak jobban az agrártermelőknél, legalábbis a legtöbb általános élelmiszert vizsgálva. Nem véletlen, hogy sokak számára vonzó lehetőség a direkt értékesítés, vagyis az úgynevezett ellátási lánc lerövidítése: ezzel leginkább a kisebb termelők élhetnek, akik maguk dolgozzák fel az élelmiszert, és a helyi, környékbeli ­piacokon, üzletekben adják el, vagy éppen egyből a vevőknek szállítanak. Ezt a lehetőséget ismerte fel Magyarország, amikor évekkel ezelőtt átfogó fejlesztést indított és nagy pénzekkel támogatta a falusi, városi helyi piacok létrehozását, modernizálását.

 

Ezek is érdekelhetnek