Új növény, új módszer

A fügét évente kell metszeni. Pontosabban kiritkítani a túl sűrűvé vált bokor belsejét. A füge ugyanis hajlamos arra, hogy egyszerre akár több tucat gyökérről induló belső ágat hajtson. Ezek az év során nagyon besűrítik a fügét, márpedig azokon az ágakon fejleszt virágrügyet, s így hoz termést, ahol a legtöbb nap éri. Ezért gyakori látvány, hogy egy sűrű fügebokor csak a szélső ágain fejleszti a gyümölcseit. Viszont a ritkított példány, amit egész évben átjár a nap, szinte „mindenhol” terem. Ezt a ritkító metszést – amikor tőből vág­­juk ki a belső, sűrítő, fiatalabb, de egy év alatt akár méteresnél is nagyobbra növő ágakat – ősszel érdemes elvégezni. (Megjegyzendő, hogy néhány 50-60 centis hajtást hasznos meghagyni, mert ha mégis elfagyna a felsőbb, fedetlenebb ág­­rész, akkor ezekről könnyen nevelhetünk új vázágakat.) A füge ma­­gasságát is most kell karbantartani. Ezzel elérhetjük, hogy télire körbe tudjuk venni valamilyen légáteresztő hálóval, zsákvászonnal stb., illetve ebbe a keretbe a tőhöz is könnyedén tudunk felhalmozni szalmát, lombot. Vagyis a téli ­fagyvédelmet egyszerűbben tudjuk elvégezni, mint a sűrű, összevissza növő ágas-bogas bokor esetén.

Aztán tavasszal megint át kell nézni a fügét, mert télen, a nagyobb fagyok idején az ágak egy része elfagyhat. Ezeket tavasszal el kell távolítani, illetve még megválogatni a biztonságként meghagyott belső hajtásokat is, ha nem fagyott el a többi, idősebb águnk. A metszéskor arra is legyünk figyelemmel, hogy a füge a fiatal ágain hozza a termést, vagyis a téli és tavaszi ágválogatást, -eltávolítást úgy végezzük, hogy maradjon elegendő egy-két éves hajtásunk.

A fügét érdemes és kell is ­permetezni ősszel, vagyis ne hagyjuk ki a sorból, ha a lemosózást végezzük. Betegsége itthon még nem nagyon terjed, de a fügemoly és a fügelevéltetű már évek óta károsítja.